Éjszaka van… a Gecsemáné

csupa illat csupa madárdal.

Valaki meghajolva áll

a fák alatt a hold sugárban.

Alatta vígan zsong a fű,

ezer tücsök cirpel a réten,

csak az ő lelke keserű,

kétségek dúlnak belsejében.

Le kell-e tenni életét?

Hullatni a váltság hozó vért

ezért a hitvány emberélt?

Júdásokért, írástudókért?

Istentelen Izráelért,

ki szüntelen vétkezvén lázad?

Ólálkodik, árulkodik,

és – megöli a prófétákat?

Heródesért, Pilátusért,

kik fölötte fognak komázni,

tanítványokért, akik egy

óráig sem tudnak vigyázni?

Le kell-e tenni?… Messze néz,

s elődereng ködből a távol;

Népek, veszendő századok

jönnek elő az éjszakából.

Úgy szenved ember és barom!

S mind-mind a jobb után sóvárog…

Hiába! Tenger lesz a könny,

Üvöltő orkán lesz az átok.

Előtte vérpatak folyik,

és szív formája lesz a rögnek,

mögötte harctér lesz a föld,

s a porban milliók hörögnek.

Közéjük roskad… vége már,

eldőlt a harc a szíve készen.

Ott áll a keserű pohár

ég, föld között, Isten kezében.

„Atyám, legyen, ha akarod!

Tied a terv s szívemnek vére.”

– Júdás most indul el talán.

Jézus megy a kereszt elébe.

Elcsöndesül az éjszaka,

lenn bűnben álmodik a város…

alszik Jakab, Péter és János.

/Füle Lajos/

A KESERŰ POHÁR

Mikor Gecsemáné kertjében Ő,

Krisztus, magát a földre vetette,

– sóhajtását itta a levegő,

és a forrás fájdalmát keseregte…

csillaghímes volt fenn az égi sátor…

S akkor, egy angyal Isten trónusától

sírva hozta éjen, homályon át

a fájdalomnak keserű poharát.

Villám hasított a sötétbe… s fényben

feltűnt a kereszt véres fája messze.

Millió kéz fogódzott a keresztbe.

Kezek, kezecskék, minden földi tájról…

kétségbe esett, utolsó reményben.

S fölötte szikrák ragyogtak: távol,

meg nem született lelkek milliárdja…

S köd gomolygott: az elhunytak imája,

akiknek teste régen porladott

S akkor Isten Fia, a Szeretett

teljességében felemelkedett:

„Legyen, Atyám, amint Te akarod!”

A hold szelíd fénye sugárzott felette.

Harmatos zöldben liliom fehérlett.

Kelyhéből az angyal halkan kilépett…

és megerősítette.

németből ford: Túrmezei Erzsébet