Egy régi székesfehérvári hiedelem szerint az esti harangszótól megnyílik az ég, és egészen az éjféli misére való beharangozásig így is marad. Ezt az időt békességben, szeretetben kell eltölteni, hogy a kis Jézus áldására méltók legyünk.

De a téli napfordulót értelmezhetjük úgy is, hogy innentől kezdve a világosság győz a sötétséggel szemben.   A világ világossága, a Betlehemi Kisded ugyanis ura a téli napfordulatnak is: elűzi a sötétség hatalmait, és megörvendezteti azokat, akik őt várják. Kevésbé ismeretes, de december 24-e, azaz Ádám és Éva az emberiség bibliai ősszüleinek névnapja előkészület az „új Ádám” (Jézus Krisztus, a Megváltó) fogadására, a halott természet életre igézésére, az új esztendőre és az emberi megújulásra.

Éjféli mise: karácsony vigíliáján

Nagy Szent Gergely, a középkor egyik legnagyobb hatású pápája által bevezetett szokást követve december 24-én éjfélkor valamennyi katolikus templomban szentmisét tartanak - emlékezve Jézus születésére.

Az adventi várakozás után a karácsonyi ünneplés a szentestével, karácsonyvigíliájával kezdődik. A hívő emberek évszázadok óta virrasztottak, böjtöltekés imádkoztak ezen az estén, csak az éjféli mise után fogyasztották el az ünnepi vacsorát. Erre a hagyományra vezethető vissza, hogy nálunk ilyenkor általában hal kerül az asztalra.

Az otthoni karácsonyfák alatt, a templomokban, de a tereken is ott vannak a Jézus születését megörökítő betlehemek: a jászolban fekvő kisdeddel, édesanyjával,Szűz Máriával és Szent Józseffel. A betlehemi jászol állításának szokása Assisi Szent Ferenctől ered, aki 1223-ban a greccioi erdőben az éjféli misére egy barlangot rendezett be, élő személyekkel jelenítette meg a
betlehemi történetet.

A leggyakrabban hallható, a számtalan nyelvre lefordított, újabb és újabb stílusban feldolgozott karácsonyi ének a Stille Nacht, a Csendes éj... Az ausztriai Obendorfban kápolnája és múzeuma is van ennek a dalnak. Közel sem ilyen legendás a története, de a magyar hívek számára legalább ilyen kedves a Felnagy örömre... kezdetű karácsonyi ének. Az elsősorban az Egri csillagok című regényének köszönhetően ismert Gárdonyi Géza írta a verset és a zenét is, még abban az időben, amikor kántortanító volt a dunántúli Devecserben.

Csendes éj! Szentséges éj!
Mindenek nyugta mély.
Nincs fent más, csak a szent szülepár,
drága kisdedük álmainál;
szent Fiú aludjál! Szent Fiú aludjál!

Csendes éj, szentséges éj!
Angyalok hangja kél;
halld a mennyei halleluját,
szerte zengi e drága szavát:
Krisztus megszületett, Krisztus megszületett!

Csendes éj! Szentséges éj!
Szív örülj, higgy, remélj!
Isten szent Fia hinti reád
ajka vigaszt adó mosolyát;
Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít!

Istenünk, te évről évre megörvendeztetsz minket azzal, hogy Fiad eljövetelének ünnepére készülhetünk. Add, hogy mi, akik Egyszülöttedet nagy örömmel fogadjuk mint Megváltónkat, nyugodt lélekkel láthassuk meg őt mint Bíránkat, amikor eljön. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.