410 év után először hagyta el Győr városát Szent László király koponyacsont-ereklyéje. A relikviát, amit a nagyváradi Szent László-ünnepségre szállítottak, május 13-án Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban fogadták.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ereklye ünnepélyes fogadása után Orosz Lőrinc, a Szent Anna-székesegyház plébánosa mutatott be szentmisét, ezután Bognár István, a győri székesegyház plébánosa előadást tartott a relikviáról, végül késő estébe nyúló énekes virrasztáson, közös imádkozáson vettek részt a hívek.

Másnap, május 14-én, vasárnap a közel ezeréves ereklyét a nagyváradi Szent László-ünnepségre szállították, majd este visszaérkezett Debrecenbe. Az egyházmegye több településéről érkező zarándokok részvételével Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be a Szent Anna-székesegyházban az ereklye jelenlétében. A szentmisén részt vett Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek is.

Palánki Ferenc megyéspüspök prédikációjában először Jézus utolsó vacsorán elmondott búcsúbeszédének üzenetére irányította a figyelmet. A főpásztor elmondta, mint ahogyan az apostolok, mi is ott vagyunk Jézus mellett, aki arra tanít bennünket, hogy az örök élet távlatából szemléljük az életünket. „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” (Jn 14,1) „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Jézus akkor mondja ezt, amikor készül a halálra, arra, hogy teljesen odaadja értünk az életét. A püspök hangsúlyozta, úgy nézzünk mi is az életünkre, hogy a halállal nincs vége. Az e világi dolgok ne kössenek bennünket a földhöz, szabadon haladjunk azon az úton, amire Jézus azt mondta: „Én vagyok az út”.

A megyéspüspök ezután Szent László király példamutató életét emelte ki.  Az uralkodó úgy tudta vezetni ezt az országot, hogy közben Isten országát is építette. Csak akkor van értelme a szolgálatnak, ha azzal az örök életet szolgáljuk, közben megismerve az igazságot, ami nem valami, hanem valaki, maga Jézus Krisztus.

A püspök a szent király alázatos életéből kiemelte: „A magyar uralkodó éjszakákon át imádkozott, hogy megismerje Jézust, az igazságot. Ennek köszönhetően soha nem tévesztette el a célt, és hatalmát szolgálatként élte meg. Ezt igazolja az is, hogy koronáját, az uralkodás jelképét nem a fején viselte, hanem mindig maga előtt vitette. Az uralkodás szolgálatot jelent; Jézus Krisztus, az igazi király adott erre példát. Szent Lászlónak nem az uralkodásra volt szüksége, hanem szeretetre. Ő úgy uralkodott, hogy átengedte a hatalmat az igazi királynak, Istennek, így lett igazán keresztény. Nekünk sem uralkodnunk kell egymás fölött, hanem másokért élni. Felelősséget kell vállalnunk egymásért, nemzetünkért, magyarságunkért. Ehhez kérjük a nagy szent, országot megtartó királyunk közbenjárását, imádságát, segítségét.”

A szentmise végén Bognár István, a győri székesegyház plébánosa szólt a hívekhez. Elmondta, az ereklye őre, a győri székesegyház mindenkori plébánosa nélkül a relikviát nem vihetik sehova. Erre négyszáztíz éve nem is volt példa, amióta Naprághy Demeter veszprémi, utóbb győri püspök 1607-ben a győri székesegyháznak adományozta a Szent László koponyacsontját tartalmazó hermát.

Szent László hermája jelenleg nincs szállítható állapotban, így az ereklyét egy alig egy hete készült díszes tartóban szállították Debrecenbe, majd Nagyváradra. A Szent Jobb és a Szent Korona után nemzetünk harmadik legféltettebb kincsén néhány évvel ezelőtt átfogó természettudományos vizsgálatot végeztek, amely egyértelműen alátámasztotta, hogy a koponyacsont Szent László királyé. A vizsgálatok során rekonstruálták a teljes csontvázat. Kiderült, hogy a jól ismert elbeszéléssel szemben a király átlagos magasságú volt. Ez a tény viszont semmiképpen nem kisebbíti Szent László király emberi nagyságát, aki „athleta Christi”, Krisztus bajnoka. 

A szentmise után lehetőség nyílt közelebbről is megtekinteni az ereklyét.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír