A családreferens püspök, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke mindazokat hívta a kongresszusra, akik a család és az élet mellett állnak.

Összefoglalót olvashatnak az előadásokon elhangzottakból:

Az egész életünknek az ad értelmet, hogy az örök életre lettünk teremtve. A keresztény ember feladata, hogy képviselje a teremtő, életet adó Isten szándékát, aki bennünk akar reményt adni a világnak. Nem szabad elbizonytalanodni ebben a felbolydult világban sem, hiszen az eltévelyedés minden korban jelen volt, de minden történelmi korra reményt adott az Isten. Tudnunk kell, hogy hol van a Sarkcsillag, Jézus Krisztus, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. Ő az élet barátja, ahogy a Bölcsesség könyve megfogalmazza.

Az Isten bízik az emberben, ezért küldte el egyszülött Fiát. Hiszi, hogy a XXI. század embere is képes megérteni a szeretet parancsát, melynek világformáló erejében hinnünk kell! Az Isten Fia megtehette volna, hogy amikor senki sem adott szállást Máriának és Józsefnek, amikor az istállóban kellett megszületnie, amikor Egyiptomba kellett menekülni ..., azt mondja, visszamegyek Atyám hozzád, itt senki nem vár. De nem teszi, bízik az emberben.

Az ember kapcsolatra lett teremtve, a családban tapasztalja meg a közösséget, s e tapasztalat által válik teljes emberré. A másik az TE, akit nem azért szeret, mert előnye származik belőle, hanem, mert van, őt, önmagáért. Szemben azzal, amikor a másik AZ a tömegből, mintegy eszköz. A család egy kifogyhatatlan erőforrás, mert a szeretetből táplálkozik, s képes a saját problémáit megoldani. A család több, mint egy téma, ahogy a Szentatya megfogalmazta, az élet és nemzedékek útját jelenti. A jövő egyháza is a család közösségén fog felépülni.

A szeretet szeretetet, az adás adást, a megértés megértést szül, hiszen az ember előbb együttműködő, mint versengő lény. Valódi szükségleteiben a másik ember jóléte is benne van, hiszen az erények gyakorlása által tud kiteljesedni. "Legyetek szentek, mint ahogy én is szent vagyok!" Amit teszünk, kovásszá válik, a közjó, a mindennapok javára. A teljes ember értékrendjében  az erkölcsi jó (bizalom, mértékletesség, szolidaritás, élet stb.) áll az első helyen, a hasznos jó (materiális javak) csak eszközként szolgál. Jó dolgok, de csak az eszköz szintjén.

A család a második anyaméh; ha a magzat beszélni tudna, azt mondaná „mi élünk”, nem azt, hogy „én élek”. Törekedni kell, hogy a család is „mi” legyen, egy közösség, melynek van ideje a beszélgetésre, az együttlétre. Nem más, mint a nagylelkűség, az ajándékozás iskolája, mely az individualizmus legyőzésére szolgál. Ha az ember gondolkodásmódja, értékrendje megváltozik, akkor megváltozik a ráépülő struktúra is. Ideális állapot az, amikor a szeretet oda-vissza áramlik a felek között. „Ahol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben...!” A családban Jézus kell, hogy az igazi családfő legyen, tagjai pedig egyenrangú felek.

Miskolci Apostoli Exarchátus/Magyar Kurír