Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár a következő szavakkal emlékezett meg Martini bíborosról a saját, valamint az államtitkárság és az egész Római Kúria nevében küldött részvéttáviratában: „tanúságot tett a spirituális élet elsőbbségéről, ugyanakkor figyelmesen meghallgatta a különféle létfeltételek, életkörülmények között élő embereket”.

Giorgio Napolitano olasz államelnök táviratában megállapította: „Martini bíboros távozása fájdalmas, súlyos veszteség nem csak az Egyház és a katolikusok, hanem egész Olaszország számára”. A lombard fővárosban mély nyomot hagyott lelkipásztori tevékenysége, amely rendkívül érzékeny volt a szociális kérdésekre – írta az olasz köztársasági elnök. Felidézve személyes emlékeit, kiemelte azokat a megbeszéléseket, amelyeket a bíborossal folytatott a milánói érsekségen, különösen belügyminiszterként. E találkozók során főleg a bevándorlás témáját érintették, amellyel kapcsolatban Martini bíboros mindig messzelátó, konkrét javaslatokat tett.

Federico Lombardi, a szentszéki sajtóiroda igazgatója jegyzékében megállapítja: „Carlo Maria Martini bíboros halála olyan esemény, amely mély érzelmeket vált ki a nagy kiterjedésű milánói főegyházmegye határain túl is, amelyet a bíboros 22 éven át kormányzott. Olyan püspök volt, aki szavaival, számos írásával, újító lelkipásztori kezdeményezéseivel tanúságot tudott tenni a hitről,  hatékonyan hirdette korunk embereinek. Elnyerte a hozzá közel- és a tőle távolállók nagyrabecsülését és tiszteletét is”.

Lombardi emlékeztet rá, hogy Martini bíboros számára Isten Szava volt a kiindulási pont és az alap a valóság minden aspektusának megközelítéséhez. Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlata nyomta rá bélyegét spiritualitására és oktató munkájára.

Utolsó, A püspök című könyvében Martini bíboros így írt: „ne gondolja a püspök, hogy hatékonyan vezetheti a rábízott embereket a számos előírás és határozat megtartásával, a tiltásokkal és a negatív ítéletekkel. Ehelyett inkább hangsúlyozza a belső képzést, a Szentírás ízét és varázsát, mutasson rá az evangélium szerinti cselekvésünk pozitív indokaira. Ezáltal sokkal több eredményt ér el, mint a normák megtartására való rideg figyelmeztetéssel”.

Lombardi megjegyzi: értékes örökségről van szó, amelyet komolyan meg kell fontolnunk, amikor az új evangelizáció útjait keressük.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír