Canterburyi Szent Anzelm

Canterburyi Szent Anzelm
Nyugati filozófia Skolasztika
Született	1033/1034 (Aosta, Burgundia)
Meghalt	1109, Április 21., (Canterbury, Anglia)
Iskola/Irányzat	a skolasztika egyik mestere
Érdeklődés	Metafizika, Teológia
Rájuk hatott:	Bonaventura, Aquinói Szent Tamás, Leibniz, Hegel
Hatottak rá	Platón, Arisztotelész, Hippói Szent Ágoston
Fontosabb nézetei	Ontológiai istenérv

Canterburyi Szent Anzelm, latin nevén Anselmus Cantuariensis, olasz nevén Anselmo d’Aosta (Aosta, 1033. – Canterbury, 1109. április 21.) nagy hatású teológus, filozófus, a szellemtörténet a „skolasztika atyjaként” is tiszteli.

Élete

Anzelm 1033-ban a burgundiai (Felső-Itália) Aosta (akkori nevén: Augusta) városában született, az Alpok lábánál, elszegényedett nemesi családban (anyja, Ermenburga a savoyai nemességből származott, apja, Gundolf lombard volt). Egészen 1056-ig, anyja haláláig szülővárosában élt. Szülővárosának elhagyása után három éven keresztül vándoréletet élt Franciaországban, ezekről az évekről többet nem tudunk. 1059-ben a normandiai Bec kolostorába vonult, ahol alapos tanulmányokat folytatott. 1060-ban szerzetes lett Becben. A kolostor priorjának távozásakor, 1063-ban, Anzelm veszi át a hivatalát, 1078-ban pedig apát lesz. 1093-ban Lanfrancus érsek halálakor Anzelmet jelölik Canterburybe érseknek, s ő elfogadja a kinevezését.

II. Vilmos angol királlyal való nézeteltérései miatt Anzelm 1097-ben Rómába utazik, hogy II. Orbán pápával találkozzon. Anzelm távollétében Vilmos király száműzetésre ítéli, és egészen 1100-ig nem is térhet vissza Angliába. A II. Vilmost követő I. Henrik királlyal is konfliktusba kerül, aki 1103-ban újból száműzetésre ítéli. II. Paszkál pápa és Henrik egyezsége révén térhet újra haza, Canterburyben hal meg 1109-ben.

Filozófiája

A hithez szerinte az ész belátásán keresztül is el lehet jutni, mivel a hittételeket semmilyen észérv nem képes érvényesíteni. E gondolatának jelentősége abban áll, hogy így a hittételek a Biblia vagy az egyházatyák tekintélye nélkül is képesek megállni. Ontológiai istenérve nagy vitát váltott ki, amelyre évszázadok múlva is visszatértek (például Immanuel Kant). Az érv lényege Isten fogalmából, képzetéből bizonyítja létét: mivel Isten az a lény amelynél nagyobb és tökéletesebb nem gondolható el márpedig a legtökéletesebb lény tulajdonsága a létezés is, ezért valóságosan létezik (nem így lenne, ha elképzelhető lenne egy nála tökéletesebb lény, amely a lét tulajdonságával is rendelkezik, mivel Szent Anzelm feltevése szerint a létezés tökéletesebb állapot a nemlétnél).

Az igazság három szintjét különbözteti meg: az örök igazságot (Istenben ezek az eszmék); a dolgok igazságát (amelynek alapja hogy összhangban áll az Isteni igazsággal); és a gondolkodás igazságát (amelynek alapja hogy összhangban áll a dolgok igazságával).