Sándor István boldoggá avatása a szalézi család és az egész magyar Egyház ünnepe – e szavakkal köszöntötte a szertartás kezdetén Erdő Péter bíboros a megjelenteket, köztük Angelo Amato bíborost, a Szentatya különleges képviselőjét; Áder János köztársasági elnököt, Kövér László házelnököt; Alberto Bottari de Castello érsek, apostoli nunciust, a világi hatóságok képviselőit, szerzeteseket és szerzetesnővéreket és minden zarándokot. A boldoggá avatáson Európa minden országa képviseltette magát.

A bűnbánati szertartás és a Kyrie után megkezdődött a boldoggá avatási szertartás. Don Pierluigi Cameroni, a Szalézi Társaság egyetemes posztulátora kérte Angelo Amato érseket, avassa boldoggá Sándor István szalézi testvért, és ismertette olasz nyelven a vértanú életét. Majd Ferenc pápa képviseletében Angelo Amato felolvasta a boldoggá avatásról szóló apostoli levelet.

Christus vincit hangjaira leleplezték a bazilika homlokzatára függesztett Sándor István arcképet.

Szentbeszédében Erdő Péter bíboros, az evangélium magvető példázatához kapcsolódva, arról beszélt: „Krisztus tiszta kenyere” akkor lehetünk, ha követjük életünkben és halálunkban Isten akaratát. „Sándor Istvánban azt az embert kell meglátnunk, aki élete gabonáját bizalommal vetette el. Ünnepeljük benne a hőst, aki szerzetesi hivatásához élete árán is hű maradt” – fogalmazta meg Erdő Péter.

Tiszteljük benne azt a kiváló munkást, aki a munka szeretetére tudott tanítani. Gépies és elidegenedett világunkban különösen aktuális Sándor István életének az az üzenete, hogy egyéni és közösségi boldogulásunk útja a jól végzett munka – hangsúlyozta a bíboros. Megrendülten állunk a koncepciós per áldozata előtt, akit hamis vádak alapján megkínoztak, halálra ítéltek és kivégeztek. Sándor István vértanúságának példája felidézi a koncepciós perek egész szomorú korszakát – fogalmazott Erdő Péter, majd hozzáfűzte: ebben a visszaemlékezésben őszintén és tisztelettel tekintünk a múltba, ez a keresztény számára a megbocsátás, kiengesztelődés, lelki megújulás alkalma.

Az egyetemes könyörgéseket követően a felajánlási ének alatt előkészítették az oltárt és az áldozati adományokat. Mivel Sándor István földi maradványainak holléte jelenleg ismeretlen, ereklye helyett a szüleinek írt levelei és házassági évfordulójukra készített grafikai munkáját emelték oltárra.

A szentmise végén Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa arról beszélt: a vallásüldözés szakadékot teremt az emberek között; a vértanúk áldozatukkal, a testvériséggel, a megbocsátással és az elfogadással hidakat építenek. Arra kereste a választ, mit üzen Boldog Sándor István vértanú a ma emberének. Rámutatott, hogy a fiatalokkal és fiatalokért élt Sándor István mind a munkában, mind a közösségben a megszentelt élet hűségének példája. Kiemelte a vértanú szerzetes nevelési vágyát, mely mindig felismerte a rá bízott munkás fiatalok lelki szükségletét. Majd megfogalmazta: az Istennek szentelt élet valódi, vér nélküli mártíromság, mely az evangélium és szalézi karizma hűségében teljesedik ki.

Havasi József szalézi szerzetes – Boldog Sándor István egykori társa – a 100 éves letelepedését ünneplő Magyar Szalézi Tartomány nevében fogalmazta meg köszönetét. Megemlékezett azok munkájáról, akik előkészítették a boldoggá avatást. Figyelmeztetett: Boldog Sándor Istvánt nemcsak tisztelni, hanem követni kell, azáltal, hogy tanúságot teszünk Krisztus mellett, hirdetjük evangéliumát, akár alkalmas, akár nem.

Don Pascual Chávez szalézi rendfőnök köszönetnyilvánításában az Egyház, a magyar nemzet és a Szalézi Társaság közös örömeként ünnepelte a boldoggá avatást.

A XX. és XXI. században a boldogok sorába emelt magyarok: Batthyány-Strattmann László, Apor Vilmos püspök, Meszlényi Zoltán püspök, Salkaházi Sára, Romzsa Tódor püspök, Scheffler János püspök és Bogdánffy Szilárd püspök, Sándor István vértanú.

Magyar Kurír

Sándor István halotti levele

A Szalézi Társaságban a ház igazgatója vagy a tartományfőnök minden egyes alkalommal, amikor egy rendtárs meghal, a világon lévő összes szalézi háznak ír egy úgynevezett halotti levelet. Ezt általában olaszul szokták írni, hiszen az olasz a szaléziak anyanyelve.

Ádám László tartományfőnök ezt a levelet valószínűleg a kommunista üldözés alatt írta, azonban csak a rendszerváltozás után, 1990-ben került napvilágra. A levélben összefoglalja Isten szolgájának az életét, készületét a vértanúságra és tudatos önfeláldozását. A levél magyar fordításából az utolsó sorokat közöljük.

„Néhány hónapig bujkált, majd álnéven munkát vállalt egy fővárosi üzemben.

Itt dolgozott 1951 márciusától 1952 júliusáig.

Katakomba-életében is folytatta azonban ifjúsági apostolkodását anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is belekeveredett volna a politikába. Havonként szentségimádásokat, vasárnapi és ünnepnapi zarándoklatokat a főváros környéki kegyhelyekhez, lelkigyakorlatokat és alkalmi találkozókat szervezett. Ez az életforma a Golgotára vezetett. 1952. július közepén egy napon elhurcolták a munkahelyéről és többé nem tért vissza sem oda, sem a lakására.

Több más rendtársunkat is ugyanez a sors érte. Az elkövetkezendő nyolc hónapban ők viszontlátták még egymást néhányszor az ítélet előtt. Egyik alkalommal Sándor István rendtársai felé fordult és bocsánatukat kérte, egy másik alkalommal magába merülten imádkozni látták... Eljött Nagy Szent Gergely napja. Attól a naptól kezdve nem látta őt többé senki és hírt sem kaptak róla...

Sok víz lefolyt a Dunán. Cellatársai, akik együtt töltötték vele az utolsó hónapokat, úgy emlékeznek rá, mint egy szentre. Az isteni Megváltó útját követve fölemeltetett a földről. Az utolsó imádság nem halt el az ajkán, hanem kezében a vértanúk pálmájával folytatja értünk a Mindenható előtt.”

Ádám László tartományfőnök

www.sandoristvan.hu/Vatikáni Rádió/Magyar Kurír