Gizella bajor hercegnő, II. Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő leánya, II. Henrik német-római császár húga, 980 körül született Passauban. A mélyen hívő Gizella kolostorba akart lépni, ám amikor Géza fejedelem 995-ben megkérte kezét fia számára, Szent Adalbert püspök biztatására beleegyezett a házasságba. A főpásztor megértette vele, hogy jobban tetszik Istennek, ha közreműködik egy nép megtérésében, mint ha kolostori elvonultságban él.

A tervezett házasságot a bajor hercegnő nagynénje, Gerberga apátnő ellenezte: helytelenítette, hogy unokahúgát politikai okok miatt veszélynek tegyék ki a „barbár herceg” oldalán; hiába utaltak arra, hogy István már jó keresztény, és ígéretet tett egész népe megtérésére. Végül Henrik meghívta Istvánt Bajorországba, aki már az első találkozásnál lefegyverezte az apátnőt előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével. Gerberga azonban a krónikás szerint még egy utolsó próba elé állította őt: hosszú ideig halogatta a találkozást István és Gizella között, majd úgy rendezte, hogy István a kolostorkertben lássa meg először Gizellát, aki éppen térden állva imádkozott egy szobor előtt. Tudni akarta, hogyan viselkedik a „barbár”. István félretette fegyverét, észrevétlenül Gizella mögé lopózott, meghajolt a szobor előtt, és mozdulatlan maradt, míg Gizella be nem fejezte ájtatosságát. Önuralmával Gerberga utolsó ellenállását is megtörte.

István és Gizella esküvőjét 996-ban tartották német földön, ezt követően Gizella követte urát Magyarországra. Gyermekeik közül csak Imre herceg érte meg a felnőttkort.

Szent István király és Boldog Gizella királyné szobra Veszprémben –
Ispánki József alkotása

Korabeli források szerint kölcsönös tisztelet, megértés és tapintat jellemezte a királyi pár kapcsolatát. Gizella Veszprémben élt, itt székesegyházat és apácazárdát is alapított, de sokszor elkísérte férjét nehéz útjaira. Közreműködött az esztergomi és somlyóvásárhelyi zárdák alapításában is, a jótettek gyakorlásában fáradhatatlan volt, segítő kezet nyújtott a szükséget szenvedőknek.

Szent István törvényei szerint az országos ügyek mellett a magyar királyné kötelességei közé tartozott a liturgikus textíliák elkészítése is. Ha minden templomnak csak egy-egy rend öltözetet juttattak is az öt liturgikus színben, csupán ez körülbelül kétezer miseruhát jelentett. Gizellától, illetve szoros környezetéből származik az a székesfehérvári Szűz Mária-templomnak adományozott aranyfonallal hímzett selyemszövet miseruha, melyből a 12. században elkészült a koronázási palást. A paláston István király, Imre herceg és Gizella királyné is szerepel – ez az egyetlen, hímzés formájában fennmaradt, hitelesnek minősíthető ábrázolás a királyi családról.

A koronázási palást (Magyar Nemzeti Múzeum)

A királyné István király halála után összetűzésbe került az új királlyal, Orseolo Péterrel annak kormányzati hibái miatt. Péter megfosztotta Gizellát hatalmától, elvette javait, és házi őrizetben tartotta, ahonnan végül sikerült megszöknie. Visszatért Bajorországba, és szerzetes, később apátnő lett a passaui bencés nővérek kolostorában. Itt hunyt el május 7-én, valószínűleg 1059-ben. A zárda templomában helyezték örök nyugalomra. Sírja búcsújáró hely. Tisztelete Magyarországon már a 12. századtól kimutatható. A veszprémi Szent Mihály-bazilikában és a budapesti Szent István-bazilikában őrzik egy-egy csontereklyéjét.

Gizella a koronázási paláston,
kezében a székesfehérvári királyi bazilika modellje

Gizellát hivatalosan nem avatták boldoggá. A passaui püspökség 1975 áprilisában beadott kérésére a Szentszék engedélyezte emléknapján a saját könyörgés használatát. A Rítuskongregáció elnöke az engedélyt megadó okmányban „Sancta Gisela” néven említi királynénkat.

Urunk, Istenünk, te megtanítottad Boldog Gizellát, hogy már itt a földön országodat keresse és az élet különféle útjain neked szolgáljon. Közbenjárására engedd, hogy hivatásunkban hűségesek maradjunk és egykor beléphessünk a megígért országba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír
(bh)