Hatvanhárom évvel ezelőtt megjelent a Vasmegye című lapban egy rövid cikk, melyben közölték, hogy Szentgotthárd mellett megöltek egy papot. Nevét nem írták le, de ő az én édestestvérem és paptestvérem, Brenner János volt. Kétszeresen is testvérem – emlékezett prédikációjában Brenner József atya. – 2000-ben Pogányok idején címmel készült egy film azzal a céllal, hogy kiderítsék, mi is történt azon a végzetes éjszakán. Ebben a filmben szó esett arról is, hogy milyen ember volt János atya. Megkérdezték idősebb testvérünket, Lászlót. Ő azt felelte: nincs jogom arra, hogy a testvéremet szentté avassam. De egyet mondhatok róla: az életében volt valami, ami az életszentségre utal. És életének ezzel a tulajdonságával sok emberre hatással volt. Azt is elmondta László testvérünk, aki családunkból egyedül láthatta holtan Jánost, hogy valami nagyon keserű mosoly volt az arcán. Arra is visszaemlékezett, hogy amikor vitték le a koporsót a kriptába, azon a nagyon sötét téli délutánon, egy-két percre kisütött a nap. 

Brenner József saját emlékei közül felidézte, hogy 1956-ban engedélyt kapott arra, hogy meglátogassa János testvérét Szentgotthárdon. Ő végigvitte kismotorjával a filiákon, ahol szolgált, meglátogattak híveket, és testvére láthatta és tapasztalhatta azt a közvetlenséget, ahogy János atya az emberekkel beszélt, és azt, ahogy mindenkit meg tudott szólítani. Milyen pap volt ő? Elöljárói úgy jellemezték, nagy tehetség, éles elme, de cselekedeteiben a szívnek is nagy szerepe van. József atya kiemelte, hogy fenyegették testévérét, és ő vállalta a vértanúhalált.

Majd idézte a szónok a „másik oldalt” is, egy nyomozó szavait, melyeket a szentgotthárdi híveknek mondott: „Megvizsgáltuk a maguk papjának az életét, és semmi vádlót nem találtunk. A maguk papja egy nagyon tisztességes, rendes ember volt.”

Brenner Jánosnak, akárcsak az ókori vértanú keresztényeknek, volt vértanúaktái... de ezeket nyomozati aktáknak hívják. Őt nem arra kérték, hogy tagadja meg hitét. Egy tervet készítettek, amelyben arról határoztak, hogy megölik Brenner Jánost. Az első kísérlet, amelyben motorbalesetet akartak előidézni, nem sikerült. Azt követően egy komolyabb tervet készítettek. Ehhez meg is találták az embereket. De az igazi tettesekről megpróbálták elterelni a figyelmet, s így lett az a fiú az elítélt, aki kihívta János atyát a plébániáról. Itt azok nyomoztak, akik gyilkoltak – folytatta az évtizedekkel ezelőtti események felidézését a szónok.

Minden vértanú szent. Minden vértanú Krisztushoz hasonlít. János atya szenvedése hasonlított Jézus szenvedésére. Jézus esetében összeült a főtanács, és tervet eszeltek ki, hogyan tehetnék el az útból Őt. Brenner János esetében az állami szervek döntöttek erről. Ebben az esetben is volt valaki, aki János atyát a gyilkosok elé vezette, akárcsak Júdás Jézust. Durunggal beverték a fejét, késsel szúrták; Jézust ostorozták és tövissel koronázták. Ám János atyát még a földön fekve is rúgták, a fejét, és ráléptek a nyakára. Miért tették mindezt? – tette fel a fájdalmas kérdést a vértanúhalált halt pap testvére, Brenner József atya. – Azért, mert a papok, akik közé János atya is tartozott, a fiatalokkal foglalkoztak, próbálták erkölcsre tanítani őket és ez a hatalomnak nem tetszett, mert ők akarták meghatározni, hogy mit szabad, és azt, hogy mi az erkölcs.

Brenner József atya prédikációja meghallgatható ITT.

Az ünnepi szentmise végén Székely János megyéspüspök, Brenner József nagyprépost és Császár István általános helynök imádkoztak Brenner János atya sírjánál.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye