A szentmise előtt Veres András püspök megáldotta a szanyi katolikus iskola felső tagozatos épületének udvarán felállított Öröm útját. A téma kiválasztása Takács Annamária hitoktató ötlete volt. Az Öröm útja a keresztút feltámadás utáni folytatása. Az egyes stációknál tanulók alkotásait helyezték el, akik művük mellett álltak az ünnepség alatt.

Tóthné Molnár Bernadett igazgatónő köszöntőjében elmondta: olyan helyet szerettek volna kialakítani, ahol a gyerekek csendben imádkozhatnak, kicsit elcsendesedhetnek, elmélkedhetnek. Ha az ő munkájuk is benne van, akkor még közelebb kerül a lelkükhöz – tette hozzá az intézményvezető.

*

Apor Vilmos vértanúságának történetét sokan ismerik. 1945 tavaszán a bevonuló orosz katonák elől a püspökvár pincéjébe menekült nőket védelmezve halt meg: egy részeg szovjet katona többször is meglőtte. A püspök néhány nap múlva belehalt sérüléseibe – idézte fel Veres András a szentmisén. – A szentek is ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk; ugyanúgy megküzdöttek sok nehézséggel akár gyerekként, akár felnőttként. Jézus mindnyájunkat meghívott az életszentségre, ami nem valami rendkívüli dolog, hiszen mindnyájan szeretnénk jók, becsületesek lenni. Erre kaptunk meghívást, de nekünk is meg kell küzdenünk önmagunk rosszra hajló természetével és a rossz környezettel. Rajtunk múlik, mennyire hajlunk a rossz felé. Rossznak lenni nem könnyebb, mint jónak, csak úgy tűnik. Ám csak úgy lehet tartós örömet és békét találni, ha megküzdünk a jóért, és igyekszünk mindig azt választani. Ahogyan az Apostolok cselekedeteiből való olvasmányban is hallhattuk, az apostolokat is megpróbáltatások érték, de kitartottak Jézus tanítása mellett.

Mindenkinek lehetséges szentté válnia, hiszen Isten belénk adta a jót, a jóra törekvést, csak hallgassunk a lelkiismeretünkre. Jónak kell lenni, ami a szívünkben ott van, engedjük, hogy ki is bontakozzon – emelte ki a főpásztor.

*

A győri püspökség birtokainak egy része Szany határában terült el; az itt található kastélyban töltötte Apor Vilmos püspök szabadidejének egy részét. A szentmise után az egykori püspöki kastélynál folytatódott az ünnepség, rövid emlékműsorral, amelyet Tóthné Gálfi Éva és Horváthné Boros Andrea tanárnők vezetésével a Szent Anna katolikus iskola nyolcadik osztályos diákjai adtak elő.

Az előadásban felelevenítették az idősebbek személyes visszaemlékezéseit a Szanyban időző Apor Vilmosról, aki általában egyszerű fekete ruhában járt az emberek között, beszélgetett velük, igyekezett segíteni a szegények bajain; nagyon szerette a természetet, szívesen sétált az Eger-erdőben és időzött a kastély melletti virágházban is.

A megemlékezés koszorúzással zárult.

Forrás: Győri Egyházmegye

Szöveg: Kemény Éva

Fotó: Tóth Imre

Magyar Kurír