Pápai Lajos szentbeszédében elmondta: „Idén, amikor a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülünk, szeretnénk átelmélkedni az eucharisztia misztériumát, és kapcsolatát a vértanúk tanúságtételével.”

A nyugalmazott püspök kifejtette: Az Úr Jézus istenségét, megtestesülését csodálatosan világította meg Szent János apostol az evangéliumában. „Az Ige testté lett, és közöttünk élt” (Jn 1,14). Megdöbbentő az a misztérium, hogy maga Isten, a világ Teremtője jött el hozzánk, Isten Fia valóban emberré lett, törékeny kisgyermekként érkezett közénk. A János-evangélium prológusa jelzi emberré születésének célját is: megváltást hoz a bűn sötétségében lévő népnek, és elhozza a megváltás világosságát. „A kegyelem és igazság Jézus Krisztus által lett osztályrészünk” (Jn 1,17). Szent Pál pedig a Kolosszeieknek írt levélben így fogalmaz: „Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát” (Kol 1,14). Ez valósult meg az ő lenyűgöző húsvéti misztériumában a halála és a feltámadása által – tette hozzá Pápai Lajos. – Hitünk középpontjában a kereszt áll. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Az Úr Jézus azt akarta, hogy mi, emberek kapcsolatban legyünk halálával és feltámadásával. Vele haljunk meg a bűnnek a keresztségben, és támadjunk fel az új életre.

Megalapította a szent Eucharisztiát, teste és vére, halála és feltámadása szent titkát, hogy teljesen összekapcsoljon minket az értünk vállalt kereszthalálával és feltámadásával, valamint hogy vele éljünk, belőle táplálkozzunk: hiszen ő az Élet Kenyere. Az utolsó vacsorán az Úr Jézus fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle az én emlékezetemre.” Ezt a megbízást már kétezer év óta teljesíti az Egyház, amikor az eucharisztiát ünnepli. Az ünneplésnek ez a módja az emlékező teológia, ilyen volt már az Ószövetségben is az évenként visszatérő húsvéti vacsora – mondta a nyugalmazott győri püspök.

Hozzátette: Krisztus halálára és feltámadására azonban nem pusztán emlékezünk. Krisztusnak az oltáron lévő áldozata valamennyi nemzedéknek megadja a lehetőséget, hogy az ő felajánlásával egyesüljön. A szent eucharisztia szoros kapcsolatban van a Krisztusról szóló tanúságtétellel, különösen is a vértanúsággal. Krisztus szabadon vállalt szenvedésével, kereszthalálával tett tanúságot az Atya és az emberek iránti szeretetéről. János evangéliumában mondja: „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet” (Jn 10,17). János evangéliuma pedig a következőképpen szól Jézusról: „Szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1).

A Megváltó a keresztfán így könyörgött üldözőiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34). Az első keresztény vértanú, a halálra kövezett István így könyörgött a halála előtti pillanatokban: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül” (ApCsel 7,60). Az evangélista úgy mutatja be Szent István vértanút, mint Jézus követőjét és mint az első embert abban a sorban, amely vele indul el, és a jelenkori keresztény vértanúkon át folytatódik az idők végezetéig. Ebben a sorban csodálatos példaképként áll előttünk mártír püspökünk, Boldog Apor Vilmos – hangsúlyozta Pápai Lajos. – Ő is bátran kiállt az igazságért, elszenvedte a vértanúhalált, de szeretetből ő is megbocsátott gyilkosainak. A keresztény vértanú nem valaki ellen hal meg gyűlöletből, hanem valakiért szeretetből. „A jó pásztor életét adja juhaiért” (Jn 10,11). Ez a krisztusi kijelentés is illik Apor püspökre, ezért várjuk bizalommal és kérjük imádságainkban szentté avatásának a kegyelmét. A vértanúk tanúságtétele erősítse hitünket! – zárta prédikációját Pápai Lajos nyugalmazott győri püspök.

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Fotó: Hencz Márton

Magyar Kurír