Örömmel jártam fent a Mátrában, a Magyar Alvernán. Itt élt, dolgozott a kedves Ányos atya. Ö alkotta a Naphimnusz parkot. Ezt a meditálásra alkalmas csendes helyet nemcsak megálmodta, hanem fizikailag is sokat dolgozott benne. Hogy jobban megismerjük e nagy szerzetes gondolatait, csatolom, a képekhez Ányos atya 2000 karácsonyi gondolatait! Szeretettel, Csaba t. 

Az Ige megtestesült Názáretben

Kit Mária szűzen szült Betlehemben

Énekeljük karácsonykor az erdélyi ferences atya múlt században írt versét. Énekeljük és elmélkedünk, sőt álmélkodunk. Az Ige a Szentháromság Egyisten második személye Szűz Mária méhében a Szentlélek által testet öltött. Így tanítja ezt hitünk. Kinyilatkoztat, vagy eltakar? Kinyilatkoztatja az Atyaisten szándékát, hogy a Fiú emberré legyen, de el is takarja ennek a misztériumnak a valóságát. Emberi elménkkel körüljárjuk, hogy a szívünknek is mondjon valamit.

A Fiúisten, aki emberré lett, benne a felfoghatatlan csoda tapintható lett, mert embernek született. De hogy hogyan, azt még talán az angyalok sem tudják. Hogyan fogadhatta be az emberi test a végtelen Istent? A mindenható hogyan korlátozta mindenhatóságát egy ember kicsiségéhez. Isten, aki mindennek táplálója anyai tejjel tápláltatik. Isten aki az emberi test korlátaiban – nem szabad mondani : börtönében – viseli egy ország hidegét és forróságát. Isten, aki a földi életet egy család melegében, mégis szűkösségében éli le. Isten, aki igazán gyermek és játszik, és játszópajtásai vannak. Isten, aki a mindennapi kenyeret ácsmesterségben szerzi meg. Isten, aki semmiben sem különbözik külsőleg az emberektől, hiszen csak úgy egyszerűen az ács fiának mondják. Aki mindent tud, hogyan fogadta az emberi korlátokat, hogy neki mindent lépésről lépésre tanulnia kellett?

Mit érzett amikor állt a főpap előtt? És főképpen mit érzett, mikor a kérdésére: Te vagy az Isten Fia? – igennel válaszolt, a főpap pedig azt válaszolta: Káromkodik – és megragadta köntösének felső részét és felindulásában a szívtájékig szakította el. Ide szúrtak a szavak! Istent a teremtmény elítélhette, keresztre feszíthette! Mindezt eltűrte, aztán a sírból feltámadva a test korlátait levetve, de testét is megdicsőítette és testestől – lelkestől felment a mennybe, mint aki feladatát a földön elvégezte. Halálával kiengesztelte bűneinket és föltámadásával testvéreinek is megnyitotta a mennyet.

Mi az ember, hogy értünk emberré lett? A tudomány csak az emberi test anyagi valóságát fogja meg. A kémikus nem talál a vízen kívül benne mást, mint annyi vasat, amiből egy közepes szöget lehet gyártani, cukrával egy kisebb zacskót megtölteni, meszével egy tyúkólat lehetne kimeszelni, a testben lévő foszfor 2200 gyufaszál fejéhez elegendő, a kálium egy játékágyú elsütéséhez, a magnézium egy kis fényvillantásra, a kén pedig némi kénkenőcs elkészítéséhez elegendő.

De ebből az anyagból gyúrt ember képes feláldozni magát a családjáért, képes felemelkedni a Teremtő megsejtéséig. Képes a szépség ragyogásának örülni. Képes az igazságért saját személyéről megfeledkezve harcolni. Képes örülni és sírni.

Hát ki vagyok én?

Az vagyok, akiért Jézus emberré lett? És az ember olyan értékes az Istennek, hogy meghalt érte. Ha Isten ennyire értékelte, akkor az embernek érdemes embernek lenni, érdemes leélni az emberi életet, vállalni a nyomorúságot, még a balsorsot is, mert Isten a megtestesülésével megmutatta, hogy valójában ki az ember.