'Nagyböjt van! Szeretnénk szembenézni bűneinkkel, hibáinkkal. Nagyon fontos, mert a bűn zsoldja a halál, a pusztulás. Ez alkalommal szeretnék a bűn hatásáról beszélni.

Aránylag kis ország Líbia, és ennek az országnak a vezetői a szeretet és a jóság helyett, az önzés, a kapzsiság útjára léptek. Egyesek a közvagyonból önző módon hihetetlen gazdagságot halmoztak fel, míg mások mérhetetlen nyomorban élnek.

Az évek óta felgyülemlő feszültségeket sajnos nem szép szóval, őszinte párbeszéddel, hanem - ahogyan a TV-ben is láthatjátok, - fenyegetésekkel, durvasággal, fegyverekkel próbálják megoldani.

A kialakult helyzet már eddig is számtalan életet követelt, és még több embert nyomorított meg testileg-lelkileg. Persze, ez a bizonytalan helyzet, a világkereskedelemben a kőolaj árát felverte, és így, én amikor az autómat megtankolom, szembesülök a bűn mindenkire hatással lévő következményeivel.

Természetesen mondhatnánk: nem érdekel mások dolga, messze vannak tőlünk, de mégis közgazdászok által pénzben kiszámolható, hogy te mint magánember, az üzemanyag árának emelkedése miatt mennyivel válsz szegényebbé. Hiába mondod, hogy nincs autód, akkor is, hiszem, hogy egyetlen kézfogás, egy őszinte tárgyalás, pénzben is kifejezhető értéket hozna meg a csataterektől oly messze élők számára is.

Nem csak a bűn, hanem a szeretet és a jóság is megjelenik az életünkben a maga áldásaival, ajándékaival, mely nyugalmat, békét, alkotó, értelmes életet jelent. Az, hogy egy országban megtalálják az áldott békére vezető utat, és azon alkotó szeretettel elindulnak, boldogságot, felvirágzást, értékes életet szül. Ha egyetlen fiatal széttöri a lustaság, a kényelem jármát, és minden erejével fejleszti, bontakoztatja magát, kitartó munkájával, bölcs felfedezéseivel, új utat nyit népének, mindannyiunk életét szebbé, boldogabbá teszi.

Nagyböjt van: a bűn, és az Isten gyermekeinek szabad, teremtő élete, ez a két út áll mindannyiunk előtt. Két út, és neked döntened kell! Tetszik, nem tetszik, de te is döntesz! Ha reggel frissen felkelsz, és tagjaid megmozgatása után nekifogsz szépen a munkádnak, felismert feladatodnak, akkor már döntöttél is.

A világot tovább teremtő Isten mellett, az élet mellett döntöttél. De ha nem kelsz fel, vagy ha csak leülsz a számítógéped elé, hogy az ezerszer eljátszott játékot tovább vidd, mit csinálsz?

Vagy ha mások ügyes-bajos dolgait osztod, szorzod végnélküli kávézás közepette, akkor gondolom, hogy tudod, mi mellett döntöttél? Döntésed meghatározza életedet, úgy e földi, mind az örök életedet is, de a családod, jövendőbeli gyermekeid életét is.

Jó lenne, ha a nagyböjt csendjében hosszan gondolnánk életünket, teremtő és megváltó Istenünk csodálatos szép tervét velünk, családunkkal, de népünkkel kapcsolatosan is. Fontos lenne, ha éber szemünk előtt körvonalazódnának azok a veszélyek, kihívások, melyek leselkednek ránk. A sunyi kísértéseket, a bűnös vágyakat, szokásokat, őszinte magunkba nézéssel be kellene azonosítani, majd könyörtelen elszántsággal, mind a kertésznek a gyomot, ki kellene irtani életünkből, Istenben bízva.

Az eszmélődés, mely nem más, mint a lélek csendes mélyére való leereszkedés, önmagunkkal való őszinte szembenézés és a kegyelem felismerése mindennél fontosabb, mert itt ezen a szinten születnek életünk alapvető döntései, jó elhatározásai, melyek meghatároznak, erőt, lendületet adnak életünknek.

Az egyház a negyvennapos nagyböjti szentidőt erre szánja, és kisebb testvéri alázattal én is erre kérlek benneteket kedves gyerekek, felnőttek, hogy ne sajnáljátok magatoktól az elcsendesedésre, a bűnbánatra szánt időt. Ez az idő ezerszeresen megtérül! Lelketek fejlődése szempontjából fontosabb dolgot nem csinálhattok!'