JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Böjte Csaba : KILENC DIÓFA

13 éve | Miclausné Király Erzsébet | 1 hozzászólás

Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni.

Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

-Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztet.

Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.

Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...

- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülő falvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon hamar eltudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon.

Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét.

Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára haza jön, elfogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....

Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy félkiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre.

Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....

Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre.

Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.

Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!

Szeretettel,

Cs.t.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

schrancz Erika üzente 13 éve

A történethez még annyit tennék hozzá, hogy nincs szükség arra, hogy mai életünkben
oly sokszor másra mutogatunk, ha nem vagyunk elégedettek az életszinvonalunkkal.
Gyakran szidjuk országunk vezetőit, munkaadóinkat, és mindenkit.
Ime a példa: a néni idős kora ellenére nagyon nagy leleményességgel és szorgalommal
megoldotta gondját.
Azt mondják: a diófát az unokáinknak ültetjük. Ültessünk mi is! Átvitt értelemben is:
ültessünk szivükbe szeretetet, jóságot, megbecsülést mások iránt. Nem is olyan
ördöngős dolog ez!

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben