Előfordult már velünk, hogy csak az utolsó pillanatban kiáltunk Istenhez és rögtön várjuk tőle a megoldást? Ő Józsefnek is bebizonyította, hogy gondoskodik azokról, akik bíznak benne. Bese Gergő atya gondolatai advent negyedik vasárnapjára.

Tegnap este meggyújtottuk az adventi koszorú negyedik gyertyáját. A várakozás a végéhez közeledik, a vándor előtt már megjelent Betlehem városa. Még két nap és az istállóhoz érkezünk. A mai evangéliumban a születés történetének fontos és megkerülhetetlen alakja jelenik meg, Szent József. Az igaz ember, aki nagyon szerette Máriát. Nem akarta, hogy bántódása essék áldott állapota miatt, ezért elhatározza, hogy titokban bocsátja el őt. Hívő ember lévén nem akart Isten nélkül dönteni, tanácsot, választ kért, az Úrtól. Álmában meg is érkezett a küldött, az Angyal. Jahve nem hagyja figyelmen kívül gyermekinek fohászát. Ismételten beavatkozik a történetbe és megnyugtató választ ad: ,,József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”

József álma bebizonyította, hogy az Isten gondoskodik azokról, akik bíznak benne. Nem hagy bennünket kétségek között, nem örül a szenvedéseinknek, sőt enyhíteni akarja azokat. A legnagyobb gond abban van, hogy nem hiszünk a segítségében. Csak az utolsó utáni pillanatban kiáltunk hozzá és azonnali megoldást várunk. Az Isten azonban tudja mi a legjobb nekünk, sokszor évekkel később értjük meg akaratát, amikor visszatekintünk a magunk mögött hagyott évekre. Saját életutam is megerősíti a korábban leírtakat. 2010-ben, amikor kispapnak jelentkeztem és elutasítást kaptam az egyházmegyém főpásztorától igen elszomorodtam. Hol vagy Uram? Miért szedtél rá? Aztán az út más vidékre, új és ismeretlen közösségekbe vitt. Megismerhettem Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza hívő népét, életre szóló barátságokat kötve számos ott élővel. Majd az elmúlt lassan hat esztendőben a Dunántúl, benne Pannonhalma került a szívem fontos polcára. Ha visszatekintek már nem a sebzett, megbántott elutasítást látom, hanem a számtalan, mosolygó embert. Barátokat, hívőket és keresőket.

József megtanít arra, hogy higgyünk a Gondviselésben, az Isten bölcsességében és persze fogadjuk el akaratát, mert ő mindig jobban tudja mire van szükségünk, mint ahogyan mi azt elsőre gondolnánk.

Tanuljuk meg az Úrtól, hogy ne rövidlátók legyünk, hanem a távolban elérendő cél lebegjen a szemünk előtt. Ha ezt felismerjük, akkor az első adandó megrázkódtatások sem tudnak eltántorítani bennünket és ha kitérőkkel is, de elérünk a célállomásig, ahhoz a találkozási ponthoz, ahol leginkább megérezzük Jézus szeretetét, a betlehemi istállóban, a Genezáreti tó partján, a Via Dolorosan, az emmauszi úton, a családunkban, a beteg ágy mellett, a munkahelyen, a nehéz főnök mellett, halálom órájában.