Körülbelül egy éve Ferenc pápa az akkori szombathelyi megyéspüspököt, Veres Andrást Győrbe helyezte át, így azóta is rendszeresen felmerült a kérdés, ki mikortól lesz a szombathelyi egyházmegye új vezetője. Az elmúlt egy évben ideiglenesen Császár István egyházmegyei kormányzó vette át a vezetői teendőket. Június 18-án azonban Ferenc pápa kinevezte dr. Székely János esztergom-budapesti segédpüspököt a szombathelyi egyházmegye élére. A hétvégi beiktatást megelőzően ma a sajtó előtt is bemutatkozott.

1964-ben született Budapesten, édesapja villamosmérnök, hatására két dolgot már gyerekként a szeme előtt tartott: szeretett okosodni és nyelvet tanulni, illetve egy meghatározó gyermekkori élmény hatására (egy súlyosan beteg rokon rendszeres látogatása, ápolása) megtanulta, fontos, hogy szeressen. Édesanyja mélyen hívő vallásos asszony volt, naponta járt templomba. Már egészen fiatal gyerekként megfogalmazódott benne, hogy pap legyen, egyenes út vezetett hivatásához.

A képre kattintva galéria nyílik Fotó: Bonyhádi Zoltán

A Szentendrei Ferences Gimnáziumba járt, Esztergomban, majd Budapesten volt kispap, később a Szentföldre került, Betlehemben avatták pappá. Dolgozott vidéken és a fővárosban is káplánként, majd plébánosként, tanított kollégiumban, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is.

Arra a kérdésre, hogy mennyire érte váratlanul a június 18-i hír a kinevezésről, Székely János elmondta, különleges volt az azt megelőző néhány hét: erősen érezte, hogy Isten hívja ide. Volt, hogy egy ismerőse említette, hogy egy nagy problémákkal küzdő Szombathely környéki családnak nagy szüksége lenne lelki segítségre, de akkor még Esztergom nagyon messze volt a látogatáshoz. Akkor még egyikük sem tudta, hogy a szentatya ide küldi majd. A kinevezés délutánján egy imaesten vett részt, akkor derült ki számára, hogy egy Szent Márton tiszteletére szentelt templomban áll. Pont aznap, amikor Isten rá bízta Szent Márton egyházmegyéjét.

Kispapként járt már az egyházmegyében, lelki gyakorlaton, templomszentelésen vett már részt a környéken. Úgy gondolja, nagyon sok nagyszerű papja van az egyházmegyének.

Püspökként feladatának tekinti, hogy a hit útján segítse a rá bízottakat. Nem annyira az adminisztratív döntések meghozására fektetné a hangsúlyt, legfőbb vágya, hogy a maga papságát hitelesen élje: „Az embereket segíteni, hogy a családok szeretetben, hűségben éljenek, merjenek bátran igent mondani.” - mondta Székely János. Fontos feladatának szánja, hogy a papokat is segítse. Szeretné az első hónapokban az egyházmegye papjait meglátogatni. Megismerni, hallani, hogy ők hogyan látják az egyházmegye életét.

Püspöki küldetéseként az elesetteket és szegényeket hívja, segíteni és bátorítani a keresztény élet útján, közvetíteni köztük és Isten között. Bárkinek, aki nagyon rászorul a hit megerősítésére, próbál lelki segítség útján, és a Karitászon keresztül segítséget nyújtani.

Fotó: Bonyhádi Zoltán

A sajtó munkatársaihoz is szólt: szerinte óriási lehetőség és felelősség, hogy a média egy közösség, vagy egy társadalom mentalitását formálja, segítse. Példaként említette Szent II. János Pál pápa halálát, amikor a sok róla szóló műsor hatására szerinte Budapest hangulata is más lett. Fontosnak tartja, hogy a sajtó az igazsághoz segítsen, a valóság értékeit mutassa meg, amiből lehet táplálkozni. Kapcsolatokat építsen, a társadalmat pedig az értékek felé hangolja.

A sajtótájékoztatót követően Székely János a Nyugat.hu kérdéseire is válaszolt.

Mennyire sikerült megismerkedni a várossal és a szombathelyiekkel?

Nagyon sokat jelent számomra Szombathelynek és az egész egyházmegyének a múltja. Szent II. János Pál pápa mondta, hogy Szombathely a vértanúk földje, vagy a szentek földje. Gondolhatunk itt akár Szent Mártonra, Szent Kvirinre, az ókeresztény kor vértanúira. Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóra, és hát a legújabb időkben Brenner Jánosra, Mindeszenty bíborosra. Ezek a személyek utat mutatnak, erőt adnak és köteleznek. Az ő segítségüket és pártfogásukat kérem a püspöki szolgálatom kezdetén.

Az egész környék egyébként gyönyörű szép, maguk a dombok, a falvak. Látszik az is, hogy olyan emberek élnek itt, akik az értékeket, a hagyományokat, a gyökereket őrzik. Talán egész magyar viszonylatban ezen a környéken a legerősebb a hithez kötődés. Egy nagyon rendezett egyházmegyét látok, köszönhetően Veres András püspök atya működésének és az elmúlt évben Császár István kormányzó úr nagyon nyugodt, higgadt, harmonikus kormányzásának is köszönhetően. Úgy látom, nagyon sok minden az egyházmegyében jó sínen halad.

Veres Andrásról köztudott, hogy aktívan részt vesz a közéletben. Ön miként áll a közéleti kérdésekhez?

Fontosnak tartom, hogy az egyház, illetőleg tágabb érdelemben a keresztény ember a társadalmat érintő alapkérdésekben, mint igazságosság, szegénység, család, megszólaljon. És nagyon nagy baj az, hogy ez a hang és a látásmód sajnos néha nagyon kevés teret kap a közéletben. Nyilván ez papként, illetve püspökként különösen nem azt jelenti, hogy a konkrét politikai harcokba vagy küzdelmekbe az ember beleavatkozna, ennek igen gyakran a részleteit, a mélyét kívülről nem is nagyon lehet felmérni és látni. Tehát nem ezekben érzem fontosnak a megszólalást, sőt ez egyházi ember számára nem is javasolt. Hanem a kicsit általánosabb kérdésekben, az igazságosság, a béke, a család, a szegénység, a demográfiai helyzetünk, a fölzárkózás, ezekben a témákban nagyon fontos, hogy az egyház megszólaljon.

Fotó: Bonyhádi Zoltán

Egész Európa - és ebben benne van a magyar társadalom is - egy nagyon nagy lelki válsággal küzd, ennek a tünetei, az, hogy egyre kevesebb házasság kötődik, egyre kevesebb gyermek születik. A demográfiai mutatók tragikusak egész Nyugat- és Közép-Európában. De ennek a válságnak a gyökere valahol sokkal mélyebben van, rengeteg olyan fiatal és felnőtt van, aki alig tud valamiért őszintén lelkesedni, alig tudja, hogy az életének mi a célja. Nagyon sokan már nem is értik, hogy abban mi a szép, hogy házasságot kössön, valakinek az életét totálisan feltételek nélkül odaajándékozza. Mintha ez a fajta emberi nagyság hiányozna belőle, hogy képes legyen és akarja az egész életté odaadni. Egy mély, belső krízis, amin a nyugati világunk átmegy, de nagyon hosszú ennek az előtörténete, hogy hogyan jutott idáig a nyugati ember. Az egyháznak leginkább ez a küldetése, a feladata, hogy ezen segítsen, hogy lelki megújulásban segítse az egyént, a családot, a közösséget, ezért szeretnék minél jobban, minden erőmmel tenni és ezért küzdeni.

Hogyan tervezi közelebb hozni az egyházat az akár nem hívő emberek felé?

Mindig is az volt az életstílusom, hogy ne egy elefántcsont-toronyban, vagy nagyon nagy távolságokat tartva éljek, ezt továbbra is így szeretném folytatni. Ahogyan Jézus az emberek között járt és a legszegényebbek, a betegek, a kitaszítottak találkozhattak vele, ugyanúgy szeretném én is ezt a fajta papi életstílust folytatni. Nyilván ebbe bele tartozik a civil élet, a kultúra, az egyesületek, a társadalom sokféle megmozdulása is. Nagyon nagy örömmel veszem, ha ezekben is helyet kaphat a kereszténység, illetőleg az egyházunk is, nagyon nagy örömmel mondok majd igent ilyen meghívásokra is.