A katekézisre vonatkozó direktóriumok alapvetően irányt mutatnak, követelményt támasztanak, az egyéni és a közösségi növekedésünknek az útját tárják föl előttünk. Háromrészes írásomban az új direktóriumot szeretném bemutatni, amely a megújulás lehetőségét és frissességét adja katekétáink számára. Az első részben az előzményeket szeretném kiemelni.

Ha megfigyeljük az új direktóriumot megelőző dokumentumokat, egy folyamatot látunk. Ez a folyamat 1975-ben, a II. vatikáni zsinatot követően kezdődött el Szent VI. Pál pápa Evangelii nuntiandi (Az evangélium hirdetése) kezdetű apostoli buzdításával, amely megfogalmazta az evangelizálás és az evangelizáció alaptételeit, valamint a katekéták szerepét. Ezt követte Szent II. János Pál pápának az 1979-ben kiadott Catechesi Tradendae (Általános Hitoktatási Direktórium) című dokumentuma, amely az 1971-es direktórium gondolatait fejlesztette tovább, kiemelve a személyességet, a plébániai közösség jelentőségét és a katekéta személyének nagyságát.

Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa elnöke
a direktórium római bemutatóján

Alapdokumentumként és hivatkozási pontként kell tekintenünk az 1992-ben kiadott A Katolikus Egyház Katekizmusára; az 1997-es A Katekézis Általános Direktóriuma pedig már nagy hangsúlyt fektetett a beavatási folyamatra, a keresztségre való felkészülés útjára.

Megemlítendő Ferenc pápának az irgalmasság szentévével kapcsolatban kiadott Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) című dokumentuma, amely azt az alapvetést teszi, hogy

Isten minden emberhez egészen személyes, Istent magát is megrendítő irgalommal fordul.

Ez az irgalom jelenik meg a katekézisünkben is.

Szintén előzmény a Szentatya nemrégiben kiadott dokumentuma, a Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek), amelyben átfogó társadalomvizsgálati szempontrendszert kapunk. Ez nem pusztán szociológiai elvek alapján működő társadalomismertetés; az evangélium fényénél történő jelenségek vizsgálatához kapunk segítséget. A dokumentum többek között kiemeli az ember szeretet iránti vágyát, a család nélkülözhetetlen szerepét a nevelésben és a társadalom életében, az egész világot érintő migrációs helyzet kezelését és a vallások közötti párbeszédek fontosságát. Ezenkívül hangsúlyozza, hogy a legjobb politikát mindig a jótékony szeretet irányítja.

A plébániai közösségek lelkipásztori konverziója az Egyház evangelizáló küldetésének szolgálatában című, 2020-ban megjelent dokumentum a plébániák egészére irányítja a figyelmet. A lelkipásztori megtérés szükségessé teszi a strukturális megtérést is. Nagy problémát tud okozni, ha egy plébániaközösség önmagában zárt struktúraként működik, hiszen egy alapvetően eucharisztikus közösségről van szó.

Az utolsó dokumentum, amelyet előzményként fontos megemlíteni, Ferenc pápa Evangelii gaudium (Az evangélium öröme) kezdetű apostoli buzdítása, amelyben a Szentatya hangsúlyozza: ha az Egyház nem lép ki önmagából, akkor nem tud fejlődni és növekedni. Ebből a kilépő egyházból fakadóan ötféle egyháztípust nevez meg: kezdeményező egyház, bevonódó egyház, kísérő egyház, gyümölcsöt hozó egyház és ünneplő egyház.

A fenti előzmények tehát azok, amelyek megalapozták a katekézis új dokumentumának tartalmát, melynek bemutatása a következő rész témája lesz.

(Folytatjuk.)

Forrás: MKPK Hitoktatási Bizottság

Fotó: Wikipédia (Falakon kívüli Szent Pál-bazilika apszismozaikja, Tanító Krisztus), Vatican News

Magyar Kurír