Az ünnepi szentmise homíliájában Kiss-Rigó László püspök Károlyi Bernátot az evangélium forradalmárának nevezte. „Ő keresztény értelemben lázadt a diktatúra minden fajtája ellen. Nem politikai értelemben volt forradalmár Károlyi Bernát, hanem az evangélium forradalmára. A Hit évében ilyen hősökre tekintsünk, és imádkozzunk Bernát atya és hat vértanú társa mielőbbi boldoggá avatásáért” – mondta a szeged-csanádi megyéspüspök.

Az emléktáblánál a 82 éves Frajka Félix ferences elevenítette fel emlékeit rendtársáról: Bernát atya 1929 és 1938 között a magyar ferencesek kínai missziójának alapító vezetője volt. A misszióban kapott betegségének gyógyítása miatt hazajött, és magával hozott egy nagyon kedves kis kínai fiút, Siao Tamást, Tomit, aki hamarosan az ország kedvence lett, és később az én jó barátom. Szerte az országban Tomival együtt népszerűsítette Bernát atya a kínai misszió ügyét. Mindenütt rajongva fogadták őket. Bernát atya rendkívül sikeres missziós propagandát fejtett ki. Olcsó és érdekes, misszióval kapcsolatos füzeteket és könyveket adott ki. Mint ministráns-rikkancs én is olvastam és árultam azokat a Jászságban. A bevételből támogatták a missziót.

A világháború alatt Bernát atya részt vett a zsidómentésben, és befogadta a nyilasok elől menekülő katonatiszteket is. Habitusba öltöztetve igyekezett menekíteni az üldözötteket, többek között Vörös János későbbi honvédelmi minisztert is.

Az oroszok bevonulása után erőteljesen védelmezte a kommunisták támadásaival szemben a hitet. Támogatta a keresztény és nemzeti politikai irányt. Tiltakozott a kommunista rendőrség embertelenségei miatt. 1949. november 28-án éppen bevásárolni indult a pasaréti egyházközségi óvoda számára, amikor letartoztatták, majd államrend ellni szervezkedés ürügyén ítélték el 1950-ben.

Kínzások és embertelen körülmények között raboskodott. Jéghideg, szellőztethetetlen cellában őrizték, éheztették. Betegségét nem gyógykezelték. A szenvedéseket türelmesen viselte, mindannyiunk példaképét, Jézus Krisztust követve. A súlyosan beteg Bernát atyát a rabkórházból ávós kísérettel átvitték a városmajori kórházba, hogy megműtsék. Az egyik nővér felkereste Töhötöm atyát, aki minden lehetetlennek látszó lelkipásztori munkára vállalkozott, és közölte vele, hogy náluk van Bernát atya, aki végső állapotban van. Megbeszélték, hogy bemegy hozzá, és amit a nagy út előtt tenni szokás, megteszi Bernát atyával is.

Töhötöm atya a megbeszélt időben be is ment a kórházba. A nővér kivitte Bernát atyát a fürdőszobába. Közben az ávóssal foglalkozott, udvaroltatott magának. Töhötöm atya pedig bement és szépen felkészítette Bernát atyát a nagy útra, meggyóntatta, megáldoztatta és feladta neki a betegek szentségét. Pár nap múlva kaptunk egy kitöltött nyomtatványt a Tanácstól, amely közölte, hogy Bernát atya március 2-án meghalt.

Nem sokkal később temettem a Rákoskeresztúri temetőben. Bementem az irodába és megkérdeztem, hol van Bernát atya sírja. Megtalálták a nagykönyvben. Az ügyintéző megkérdezte: "Kije ez magának?" Mondtam: rendi testvérem. Mire szomorúan közölte, hogy csak annyit mondhat, hogy a 301-es parcellában van. Ma is ott nyugszik. Várja a boldog föltámadást.

Szerdahelyi Csongor/Magyar Kurír