A Hiszekegyben megvalljuk, hogy az Egyház egyetlen és önmagában véve egyetlen egységet alkot. De ha a világon jelen lévő Katolikus Egyházra tekintünk, felfedezzük, hogy minden földrészen csaknem háromezer egyházmegyéből áll, számos nyelvvel, számos kultúrával. Most is jelen vannak itt különböző kultúrák püspökei sok országból – mondta a Szentatya. Itt van a Sri Lanka-i püspök, a dél-afrikai püspök, egy püspök Indiából, sokan Latin-Amerikából.

Az Egyház jelen van az egész világon. Mégis katolikus közösségek ezrei egységet alkotnak. Hogyan lehetséges mindez? – vetette fel a kérdést Ferenc pápa.

Három pontban foglalta össze tanítását: a Katolikus Egyház Katekizmusában találunk egy megfogalmazást, amely megállapítja, hogy a Katolikus Egyháznak egy a hite, egy a szentségi élete, egy az apostoli folytonosság, utódlás, és közös benne a remény, közös benne a szeretet.

Ez a meghatározás jó irány felé vezet el bennünket. Egység a hitben, a reményben, a szeretetben, egység a szentségekben, a papi szolgálatban: ezek az oszlopok, amelyek alátámasztják és egységben tartják az Egyház egyetlen nagy épületét. Bárhová megyünk, a legkisebb plébánián, a föld legelrejtettebb részén is ugyanaz az egyetlen Egyház van jelen. Olyan, mint egy családban: a családtagok közötti kapcsolatok szilárdak maradnak a legnagyobb távolságok ellenére is. A Szentatya felidézte Rio de Janeiró-i tapasztalatát, a copacabanai strandon a fiatalok vége láthatatlan tömegét, akik számos nyelven beszéltek; látszott vonásaikon, hogy különféle helyekről érkeztek, különböző kultúrák találkoztak, mégis szoros egységet alkottak, egyetlen Egyházat képeztek. Egységesek voltak, és ezt lehetett érezni.

Tegyük fel mindnyájan a kérdést: én, mint katolikus, érzem ezt az egységet? Én, mint katolikus, megélem az Egyház ezen egységét? Vagy nem érdekel, mert be vagyok zárkózva saját kis csoportomba vagy önmagamba? Azok közé tartozom, akik „privatizálják” az Egyházat saját csoportjuk, nemzetük, barátaik számára? Szomorú egy privatizált Egyházat látni az önzés miatt, a hit hiánya miatt – állapította meg a pápa, nyomatékosan hozzátéve: szomorú dologról van szó.

Kérdezzük meg önmagunktól: amikor hallom, hogy oly sok keresztény szenved világszerte, közömbös vagyok-e, vagy én is velük szenvedek, mint egy családban? Amikor hallom, hogy annyi keresztényt üldöznek, és hallom, hogy életüket adják hitükért, ez megérinti szívemet, vagy nem érdekel? Nyitott vagyok az iránt a testvérem iránt, aki életét adja Jézus Krisztusért? Imádkozunk egymásért?

Felteszek egy kérdést – folytatta katekézisében a pápa –, de ne válaszoljatok hangosan, hanem csak szívetekben. H

ányan imádkoztok az üldözött keresztényekért? Hányan? Mindenki szívében válaszoljon. „Imádkozom-e azért a fivéremért vagy nővéremért, aki nehézségekkel küzd, mert megvallja és megvédi hitét?” Fontos, hogy kitekintsünk saját zárt világunkból, hogy Egyháznak, Isten egyetlen családjának érezzük magunkat – szögezte le katekézisében a Szentatya.

Lépjünk még egyet előbbre, és kérdezzük meg: megsérült-e ez az egység? Meg tudjuk sebezni ezt az egységet? Sajnos, a történelem során és most sem mindig élünk egységben. Olykor fellépnek értetlenségek, konfliktusok, feszültségek, megosztottságok, amelyek megsebzik ezt az egységet. Ilyenkor az Egyháznak nem olyan az arca, amilyennek szeretnénk; nem nyilvánul meg rajta a szeretet, ahogyan Isten akarja.

Mi okozzuk a széthúzásokat! És ha a megosztottságokra gondolunk, amelyek még fenn állnak a keresztények, katolikusok, ortodoxok, protestánsok között, akkor érezzük, hogy milyen fárasztó ennek a teljes egységnek a láthatóvá tétele.

Isten egységet ad nekünk, de mi gyakran nehezen éljük meg. Keressük, építsük a szeretetközösséget, neveljünk rá, törekedjünk az értetlenségek és megosztások leküzdésére a családban, egyházi környezetben, az ökumenikus párbeszédben. Világunknak szüksége van az egységre. Olyan korban élünk, amikor mindnyájunknak szükségünk van egységre, kiengesztelődésre, szeretetközösségre.

Az Egyház a szeretetközösség háza – fogalmazott a Szentatya. Idézett Szent Pál Efezusiakhoz írt leveléből:

„Kérlek tehát én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy méltóan éljetek ahhoz a hivatáshoz, amelynek részesei lettetek, igaz alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fönntartsátok a lelki egységet” (4, 1–3).

Alázat, kedvesség, nagylelkűség, az egység megőrzése iránti szeretet – ezek az Egyház valódi útjai. A pápa megismételte: alázat a hiúsággal, a fensőbb rendűséggel szemben, kedvesség, nagylelkűség, az egység megőrzése iránti szeretet. Pál szavait idézve hozzátette: egy a test, Krisztusé, amelyet az Eucharisztiában veszünk magunkhoz; egy a Lélek, aki szüntelenül áthatja és újjáteremti az egyházat; egy a remény, az örök életre; egy a hit; egyetlen a keresztség; egy az Isten, mindenki Atyja.

Az igazi gazdagság az, ami egyesít bennünket: az, ami egyesít, nem az, ami megoszt. Ez az Egyház gazdagsága.

Mindenki tegye fel magának a kérdést: növelem-e az egységet a családban, a plébánián, a közösségben, vagy pletykás vagyok, aki megosztottságot okoz? Ti nem méritek fel, hogy milyen rosszat tesznek az Egyháznak, a plébániáknak, a közösségeknek a szóbeszédek. Nagyon ártalmasak. Megsebeznek. Egy keresztény, mielőtt pletykálkodni kezdene, harapjon a nyelvébe! Akkor feldagad a nyelve, nem tud beszélni, és nem tud pletykálkodni. Van elég alázat bennem, hogy türelemmel, áldozatosan bevarrjam a szeretetközösségen ejtett sebeket?

Katekézisének harmadik pontjában Ferenc pápa a következő kérdést tette fel: ki az Egyház egységének hajtóereje? A Szentlélek, akit mindnyájan megkaptunk a keresztség és a bérmálás szentségében. A Szentlélek. Egységünk nem elsősorban egyetértésünk, az Egyházban lévő demokrácia gyümölcse vagy közös erőfeszítésünk eredménye, hogy egyetértsünk, hanem Tőle származik, aki megteremti az egységet a különbözőségben: harmonikus egység sok-sok kultúra, nyelv és gondolat különbözőségében.

A Szentlélek a hajtóerő. Ezért fontos az ima, amely a szeretetközösség, az egység emberei elkötelezettségének lelke. A Szentlélekhez imádkozunk, hogy jöjjön el, és valósítsa meg az Egyház egységét.

Kérjük az Urat: Urunk, add, hogy mindig egységesebbek legyünk, hogy soha ne legyünk a megosztás eszközei; add, hogy elkötelezzük magunkat, mint ahogy egy szép ferences ima mondja: „add, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik, hogy a megbocsátás szellemét vigyem oda, ahol széthúzás van, hogy egységet vigyek oda, ahol békétlenség van”. Így legyen!

Mint minden szerdán, ezen az általános pápai kihallgatáson is jelen volt az egész világegyház. A pápa fehér dzsipjéről köszöntötte a Szent Péter teret és a környező utcákat megtöltő híveket. A becslések szerint több mint 80 ezren vettek részt az audiencián. Jelen volt 10 francia imám küldöttsége is, akik a kihallgatás végén személyesen köszöntötték Ferenc pápát.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír