Ferenc pápa február 14-én részt vett Rómában az ENSZ Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alapja (IFAD) Kormányzó Tanácsa 42. ülésének megnyitóján. Látogatásakor köszönetet mondott az IFAD alkalmazottainak tevékenységükért, amellyel az éhezés és a szegénység ellen küzdenek a világban.

A Szentatya csütörtökön a világszervezet Kormányzó Tanácsa, vagyis legfőbb irányító testülete ülésének megnyitóján spanyol nyelven beszédet mondott. Az IFAD római székházában tett látogatása során pedig találkozott a szervezet alkalmazottjaival. Egy fa gyökereihez hasonlította munkájukat: nem látszanak, de az életerőt közvetítik.

Ferenc pápa köszönetét fejezte ki annak a sok szegénynek a nevében is, akiket az ENSZ-ügynökség az elmúlt negyven évben segített az éhezés és a szegénység elleni küzdelme által. Az IFAD fennállása óta a világon 480 millió embernek nyújtott támogatást.

A pápa köszönetet mondott az alkalmazottaknak, akik mindennap egy olyan világban végzik munkájukat, amelyben kevesek kezében összpontosul a gazdagság. „Köszönet azért, hogy árral szemben úsztok” – hangsúlyozta. A tendencia azt mutatja, hogy napjainkban lelassult a mélyszegénység csökkenése, miközben  a gazdagság kevesek kezében összpontosul. A mai logika az, hogy keveseknek van túl sok és sokaknak van nagyon kevés. Az egyenlőtlenségnek ez a természetellenes iránya pusztító az emberiség jövőjét illetően.

Ferenc pápa arra hívta az ENSZ-ügynökség munkatársait, hogy folytassák szolgálatukat anélkül, hogy belenyugodnának a jelenlegi helyzetbe. Munkájukat továbbra is a magasabbrendű értékek vezéreljék. Ezáltal lehet ugyanis legyőzni a pesszimizmus, a középszerűség és a megszokás veszélyeit, illetve lehet lelkesen végezni a napi tevékenységet a kis dolgokban és azokban is, amelyeknek nem látni a kimenetelét. A „lelkesedés” tehát alapvető és nagyon szép kifejezés, mindenekelőtt akkor, amikor etimológiai szempontból értelmezzük, vagyis úgy, hogy „Istent belevinni abba, amit teszünk” – mondta a pápa. Isten ugyanis nem fárad bele soha abba, hogy jót tegyen és újrakezdjen. Erről mindannyiunknak van tapasztalata. Hányszor kezdtünk újra saját életünkben! Isten sosem fárad bele, hogy reményt adjon nekünk. Ő a kulcsa annak, hogy ne fáradjunk bele a dolgokba.

Emellett pedig fontos még az ima – mutatott rá a Szentatya. Az ima segít feltölteni az akkumulátort tiszta energiával. Jót tesz nekünk, ha megkérjük az Urat, hogy dolgozzon velünk. Az, aki nem tud imádkozni, mert nem hívő, terjessze ki szívét, és kívánja a jót, vagy ahogy a fiatalok mondják: „küldjön pozitív hullámokat”, és kívánja mások javát; a nem vallásos emberek ezt tehetik az ima helyett – fogalmazott Ferenc pápa.

Ezt követően egy javaslatot vetett fel az ENSZ-ügynökség munkatársainak: „Minden dokumentumban, amivel foglalkoztok, keressétek az emberek arcát, akik a papírok mögött rejlenek. Éljétek át helyzetüket, hogy jobban megértsétek azt. Fontos, hogy ne maradjunk a felszínen, hanem igyekezzünk belépni a valóságba, hogy meglássuk az emberek arcát és szívét. Így a munka átalakul: szívünkre vesszük mások ügyeit” – buzdított Ferenc pápa.

Ahhoz, hogy előre tudjunk lépni, szeretetre van szükség. Nem azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy: „Mennyire esik nehezemre az, amit meg kell majd csinálnom?”, hanem azt, hogy: „Mennyi szeretetet teszek bele abba, amit csinálok?”. Aki szeret, felfedez megoldásokat ott, ahol mások csak problémákat látnak. Aki szeret, az a másikat annak szükséglete szerint és kreatívan segíti, nem saját előre felállított elképzelései vagy közhelyek alapján. Aki szeret, az teremt és mindig halad előre – zárta beszédét Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír