Augusztus 29.

KERESZTELÔ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA


Rogier van der Weyden:
Keresztelô Szent János születését, Krisztus megkeresztelését
és János vértanúságát ábrázoló oltárkép. 1455–1460

A szentekről könyveket írnak, történeteket mesélnek. Keresztelő Jánosról a legjelentősebb könyv, a Szentírás emlékezik meg. Ezért kiemelten oda figyelünk az ő életpéldájára. Születésekor a szomszédok azt kérdezték: „mi lesz ebből a gyermekből.” Ma a vértanúságának napján látjuk, hogy kivé lett, Isten hírnöke, vértanúja.

Keresztelő János Lukács evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Hat hónappal Jézus előtt született, apja Zakariás zsidó pap volt, anyja Erzsébet. Zakariást némasággal büntette Isten, mert mikor egy angyal közölte vele, hogy fia fog születni, ő nem hitte el, mert már nagyon öreg volt; egészen János születéséig néma maradt.

János a pusztában élt, mielőtt prédikálni kezdett. "Teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt" (Máté 3,4) és gyakran böjtölt. (Máté 9,14 ; Máté 11,18-19).
Prédikált a népnek Krisztus közelgő eljöveteléről és bűnbánatot hirdetett. A Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket. Innen ered a keresztelés szentsége. Maga Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, – aki ekkor felismerte Jézusban a Megváltót – először nem akart megtenni, mert úgy érezte, hogy méltatlan rá, de Jézus ezt mondta neki:
„Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” (Mt 3,15)

Heródes király bár tisztelte és félt tőle, mert szent embernek tartotta (Márk 6,20) mégis elfogatta Jánost, mert elítélte amiatt, hogy a testvére feleségét, Heródiást vette el. Heródiás manipulációi következtében a király lefejeztette Jánost (a Biblia szerint mikor Heródiás lánya, Salomé táncolt a király előtt, az megígérte, hogy teljesíti egy kívánságát, az anyja pedig utasította Salomét, hogy Keresztelő János fejét kérje egy tálcán.)

A keresztény értékekért nekünk is áldozatot kell vállalnunk. Nem mindig rendkívüli dolgokra kell gondolnunk.

Mindannyiunk környezetében vannak olyan emberek, akik tudatosa, vagy éppen akaratlanul hibáinkra, bűneinkre figyelmeztetnek. Nem könnyű ezt tudomásul vennünk. Azonban azzal, hogy nem hallgatjuk meg őket, haragszunk rájuk, csak a lelkiismeretünket próbáljuk elaltatni.

Szent Ferenc: A türelemről

„Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak. Isten szolgája mindaddig nem láthatja, mennyi türelem és alázatosság lakozik benne, amíg minden kedve szerint történik. Amikor eljön az idő, hogy akiknek kedvében kellene járniok, ellenére cselekszenek, amennyi türelmet és alázatosságot mutat akkor, annyi lakozik benne és nem több.” XIII. Intelem

Azok, akik ellenünk cselekszenek hasznunkra lehetnek, azzal hogy kiprovokálják belőlünk a már megszerzett lelki értékeket, és önmagunk áltatása nélkül, mintegy tükörben láthatjuk, hogy hol is tartunk valójában.

A mi tökéletességünk messze jár még Keresztelő Jánosétól, Isten kegyelmi segítségével mégis reményünk lehet, hogy apró lépésekkel előre haladunk a keresztény életutunkon.