Szent Tarziciusz (†257) Az Oltáriszentség vértanúja A kereszténység terjedését a pogányok nem nézték jó szemmel. Rómában több száz embert vetettek börtönbe a hitük miatt. Hívő testvéreik nem hagyták el őket.

Ahogy a beteghez, úgy a rabokhoz is igyekeztek eljuttatni Krisztus Testét. A börtönökbe azonban nehezen jutottak be a felnőttek, ezért oda gyerekek vitték el az Oltáriszentséget. Közéjük tartozott Tarzíciusz, aki fiatal volt és elég ügyes ahhoz, hogy bejusson a börtönökbe, és megáldoztassa a keresztényeket. A püspök ruhából készült tarsolyba tette az Oltáriszentséget, a tarsolyt pedig Tarzíciusz nyakába akasztotta, aki örvendezve indult útjára. Már majdnem a börtön bejáratához érkezett, ahol engedélyt kellett kérnie, hogy ismerőseit, barátait meglátogassa, amikor néhány fiú játszani hívta. Tarzíciusz nemet mondott, erre elé álltak és rángatni kezdték. Ő attól félt, hogy letépik róla az Oltáriszentséget rejtő tarsolyt, ezért kezét a mellére szorította. Egyre jobban támadták. Biztosan ő is keresztény – kiabálták. Vegyük el, amit a ruhája alatt rejteget! Az egész csapat a hősiesen védekező fiúra támadt. Tarzíciusz látta, hogy az Eukarisztiát nem tudja kimenteni a pogány társai kezéből, gyorsan magához vette Jézus Testét, hogy azok meg ne gyalázhassák. Erre a fiúk még inkább megvadultak. Megetted a kincsedet? Majd kiverjük belőled! Ütötték, verték őt. A nagy kiabálásra az őrség egyik tagja közéjük rohant és szétválasztotta őket. A fiúk elrohantak, csak Tarzíciusz maradt a küzdelem helyszínén. Alig volt benne élet. A katona mellé térdelt. Azonnal megismerte, hiszen titokban ő is abba a közösségbe járt. Hol van az, akit magaddal hoztál? – kérdezte. Velem van, a szívemben – suttogta a fiú és meghalt. Vértanúsága a hagyomány szerint 257. augusztus 15-én történt. Szent Tarzíciusz a ministránsok védőszentje.

Deo Gratias! Ministráltam, az ég és föld királyának szolgáltam. Sok kegyelmet kaptam Uram. Légy velem édes jó Istenem otthon, utcán és minden helyen, hogy érted élve és halva, érted apostolkodva az örök életet elnyerjem. Amen. Szent Tarzíciusz ministránsok védőszentje könyörögj érettünk!

Szent Tarzíciusz Salgó János Krisztus tanúi a történelemben
Forrás:

SZENT TARZICIUSZ. Titkos rejtekhelyen folyt a mise. Aki itt jelen volt, az tudta, hogy életét teszi kockára. Arcukon nem látszott konok elszántság, inkább a hitből élők lelki derűje. A szentmisén az oltár körüli szolgálatot egy fiatalember, Tarziciusz látja el. Fegyelmezetten, áhítatosan csinálja, mint aki tudja, hogy Isten szolgálja. A szentmise befejeződött, minden jelenlevő magához vette az Erősek Kenyerét. Bármelyiküket bármikor letartóztathatják hitéért. Máris sokan vannak börtönben. Azokat is meg kell erősíteni. Ki viszi el nekik az Eukarisztiát? Tarziciusz vállalkozik rá, ez a feladat örömmel tölti el. Útközben pogány fiatalok állították meg. Ő erre meggyorsította lépteit, hogy elkerülje őket. Összeszedett viselkedése gyanút keltett. - Valamit visz a ruhája alatt - mondotta az egyik. - Mutasd meg, mit viszel! - faggatta a másik. - Biztosan valami keresztény titkot visz - szólt valaki. - Vegyük el tőle! Nekiestek, ráncigálták, földre teperték, de ő keményen védte "kincsét". Mire elkergették a suhancokat, már késő volt. A sok ütésbe, rúgásba, taposásba belehalt. A Szentséget azonban nem engedte meggyalázni (257). Az őskeresztények NEMCSAK VÉRÜKKEL tanúskodtak Krisztus mellett, hanem egymáson segítettek, semmiféle előnyért nem ártottak senkinek, munkájukat becsületesen végezték, még ha rabszolgák voltak is, nem szórakoztak oly módon, mely hitükkel ellenkezett. ÉS MA? - Ugyanúgy kell Jézus mellett tanúskodni!
KISLEXIKON: A vértanúk vére keresztények magva. - Ez a mondás onnan ered, hogy akkoriban sokan tértek meg a keresztény vértanúk hősies helytállása láttán. A római cirkuszok. - A nézők szórakoztatására embereknek kellett életre-halálra viaskodniok egymással vagy vadállatokkal. A keresztény vértanúk nem védekeztek kínzóikkal és a vadállatokkal szemben.