Az egyházi körök—a fatimai jelenéssel kapcsolatban — továbbra is tartózkodnak minden állásfoglalástól. Annál hangosabb volt a sajtó, melynek egy része szélhámosságnak minősítette a látomásokat. Kirohanása azonban kétségtelenül nagyot lendített a dolgon, mert így egész Portugália megismerte Fatimát és augusztus 13-án már mintegy 15000 néző özönlött a Cova da Iriába. Ezúttal nemcsak kíváncsiak tartózkodtak ott, hanem már jámbor hivők morzsolgatták a rózsafüzért és énekeltek egyházi énekeket. Dél volt már, de a kis látnokoknak se híre, se hamva! Nagy volt az izgalom, a csalódottság, az aggodalom. Végre elterjedt a hír, hogy a gyermekeket letartóztatták és börtönbe zárták. A körülállók hangosan méltatlankodtak s már-már elindultak a kerületi elöljáróhoz, ekkor azonban rendkívüli jelenség kötötte le az emberek figyelmét. Hirtelen mennydörgés hallatszott, villám cikázott s a tölgyfa körül gyönyörű felhő képződött. Mintegy tíz perc múlva felemelkedett a felhő és eltűnt a nézők szeme elől. Mindenki megnyugodott és a kerületi elöljáró is megmenekült a veszélytől. A Szűzanya tehát nem maradt el a találkozóról.               

A kicsinyek elmaradtak, de nem saját hibájukból. Már 11-én faggatni kezdték őket, gondolván talán bevallják “hazugságaikat". Hiába volt minden. Végül 13-án reggel letartóztatták s Vila Nova di Ourem-be, a kerületi elöljáró színe elé vezették őket. Az elöljáró, Arturo d'Oliveira Santos volt. A gyermekek többszöri sürgetésre sem voltak hajlandók titkukat elárulni s erre bezárták őket. Egész nap s a következő napon is faggatták s szörnyű fenyegetésekkel rémítgették őket. Az elöljáró megígérte, hogy forró olajban főzeti meg mindhármukat, de ez sem használt.A gyerekek komolyan vették a felnőttek szavait, és fölkészültek rá, hogy hamarosan megsütik őket. Jácintának, annak ellenére, hogy kész volt meghalni a történtekért, könnyek tolultak a szemébe. Lucia megkérdezte a kicsit, hogy miért sír: "Mert meg fogunk halni anélkül, hogy apánkat és anyánkat viszontláthatnánk - felelte -, legalább az édesanyámat szeretném látni!" Luciának arra a kérdésére, hogy nem igazán akar mindent felajánlani a bűnösök megtéréséért, azt kiáltotta: "Akarom, akarom!" S hogy ezt megerősítse, azonnal elimádkozta a felajánló imát, melyet néhány perccel azelőtt fivérével, Franciscóval már elimádkozott. A három gyerek viselkedése óriási hatással volt a börtön többi lakójára; amikor a látnokok elkezdték imádkozni a rózsafüzért, némely börtönlakó meghatódottságból és csodálkozásában velük imádkozott.

Augusztus 15-én végre megelégelte a dolgot, s szüleikhez küldte vissza a gyermekeket. Amikor Lucia anyja meghallotta, hogy leányát bezárták, így szólt: — “Nem baj, megérdemelte! Ha hazugság volt, amit mondott, most megkapja büntetését, ha igaz volt, majd megvédelmezi a Szűzanya."

S a Szűzanya valóban meg is védelmezte.

Augusztus 19-én, vasárnap, Lúcia és Francisco együtt őrizték a nyájat a kisfiú bátyjával, Jánossal egy “Valinhos" nevű helyen. Hirtelen észrevették, hogy a levegő átszíneződik, ugyanúgy mint a Cova da Iriában, a jelenések előtt. Máris cikázott a villám s Lúcia azonnal hivatta Jacintát. Egy pillanattal a kislány megérkezése után megjelent az “Úrnő".