Anyák krízishelyzetben

Krízishelyzetűek várólistán

Az anyaotthon, ez a mintegy húsz éve létező intézmény adja meg a lehetőséget arra, hogy a valamilyen okból utcára kerülő várandós nők, édesanyák együtt maradjanak gyermekeikkel. Őket fogadja be az országszerte működő mintegy 30 anyaotthon. A szakember gyakorta hiába észleli az anya krízishelyzetét, kilincselnie kell egyik intézménytől a másikig, míg helyet talál. Mind a JPA mind a Lea teltházzal működik, az igénylőket várólistán tartják nyilván, ez a JPA-ban a férőhelyek számának kétszerese.  

Stabilitást ad az egyházi fenntartás

Mind a budapesti, mind az érdi otthon egyházi fenntartásban működik. A Székesfehérvári Egyházmegye a Lea működésének stabil hátteret ad – mondta a vezető. Sopronyi Andrea elmondta, hogy a Jó Pásztor Nővérek Rendje 1992-óta foglalkozik Magyarországon nehéz sorsú lányokkal, asszonyokkal. Nőkkel dolgoznak nőkért. Kiemelte a rend tapasztalatait ebben a munkában, mely az adott korban és helyszínen megtalálja a szükséges válaszokat. Budapesten jelenleg két anyaotthont működtetnek.

A vallásgyakorlatot egyik intézmény sem írja elő, de megadja a lehetőséget, hogy az anyák a vallásban is találhassanak kapaszkodót. Mindkét intézmény felajánl hittant, közös ünnepeket, hogy az otthonban eltöltött idő szép emléket is hagyjon a gyermekekben. A JPA meghitt kápolnája elősegíti a megnyugvást. Külön érték, hogy a szalézi rend ifjúsági animátorai bekapcsolódnak az otthonban élő gyerekek szabadidejének gazdagításába.

Az otthonok anyagi helyzete a kiegészítő támogatásnak köszönhetően jó. Sopronyi Ildikó elmondta, ez a kiegészítő szorzó csökkent, míg a közüzemi költségek növekedtek.  

Újratermelt hátrányok

Több generációra visszavezethető rossz családi minták, meglazult kötelékek, szétzilált kapcsolatok, bántalmazás, generációkon át fennálló szocializációs hiányosságok állnak a háttérben, amik miatt egy anya az utcára kerül. Gyakorta egy személy esetében is halmozódnak a problémák. Sok sebből vérző anyákról, nőkről van szó. Közös a végtelen nagy kiszolgáltatottság.

A rendszeresség és kitartás hiánya figyelhető meg, akár generációkon keresztül nem dolgoztak az érintett családokban. Azt tapasztalták, hogy nem maguk irányítják az életüket, hanem várják, történjen valami - fogalmaz a Lea vezetője.

Szülővé válni

Az anyaotthonok célja, támogatni az anyákat abban, hogy szülővé váljanak, gyermekeiket neveljék, képessé váljanak az önálló családi életre. Vallják, minden anyában ott van az anyai érzés, szeretet. Hogy ez kibontakozzon, és a védtelen védelmet tudjon adni a még védtelenebbnek, az anyának tápláló erőre van szüksége.

A konkrét segítség mindig attól függ, hogy az egyén mivel érkezik, és hol tart. Hiába van nekünk elképzelésünk arról, mit lehetne a család életébe beépíteni, ha az anya nem tart ott, hogy azt belássa, és abban részt vegyen, akkor javaslatunk elmegy a füle mellett. Mindig mindent a szülőnek kell megtenni, de segítséget kap tőlünk. Ezzel támogatjuk az önérvényesítését és az önbecsülése növelését. Elengedhetetlen a pozitív megerősítés. Nagyon sokszor a sebzettséget az alakítja ki, hogy „te fiam nem vagy jó semmire”. Ezért nekik kell vinni ügyeiket, hogy az eredmény az ő sikerük legyen – mondja Sopronyi Andrea.

Bizalomépítő kapcsolatok

Az anyaotthonok intézmények, de úgy alakították ki életüket, hogy az intézményben otthon lehessen lenni. Ezt sugározza már a környezet is.

Az anyaotthonokban családgondozók, pszichológusok, szociális munkások segítenek az életvezetés tanulásában, sebek gyógyításában. A mentális támogatás mellett segítik a konkrét ügyintézést, előkészítik a kikerülést, végzik a gyermekek korai és iskolai fejlesztését. Céljuk, hogy kivívják a nehezen megszerezhető bizalmat. Ennek útja – fogalmazza meg tíz év tapasztalatát Sopronyi Andrea - az elfogadás és a szeretet. Ha az anya megérzi, hogy az embert látom benne, és elfogadom hibájával és sebzettségével együtt, akkor minden könnyebben megy. Ezek az emberek nagyon megérzik, hogy ki az, aki tényleg odafigyel rájuk.

A Lea pszichológusa hetente keresi fel az anyákat, és kezdeményez velük segítő beszélgetést, a családgondozó is hetente beszéli át az anyával, hol tartanak, mire van szükségük, hogy előbbre jussanak.

A munka nagy érzékenységet kíván. Fontos, hogy a minimális beavatkozás mellett segítsünk, és semmi esetre se bombázzuk szét a meglévő alapokat. A család mellett kell állnunk, nem felette. Ha szükséges, tanácsadással próbálkozunk, de azt is finoman tesszük – mondja Sopronyi Andrea.

A JPA vezetője szerint túl sok szakember áll kapcsolatban a családokkal. Az anyaotthon családgondozója után egy másik intézmény családgondozója, az iskolában gyermekvédelmi felelős.  Amikor három-négy szakember foglalkozik egy emberrel,  akkor a „sok bába közt elveszhet a gyerek”. 

Életvezetési iskola

Az anyaotthonok lakói tanulják az életvezetés mindennapi feladatait. Mintát teremtenek. Nemcsak adnak és segítenek, hanem a házirend és a gyerek ellátása mentén számon is kérnek, ellenőriznek. Fontos megszokni a rendszerességet, és megfelelő napirenddel megalapozni a munkavállalást.

A Lea közös ébresztője például a leendő munkába járás és előtte a gyermek bölcsődébe, óvodába vitele előkészítését célozza.

A JPA esetében hangsúlyos kérdés a munkavállalás támogatása. Az asszonyoknak álláslehetőségeket keresnek, és elvárják, hogy az egyén maga cselekedjen. Fel kell hívnia a munkáltatót és megbeszélnie az állásinterjú. Ez mára nagyon nehézzé vált.

Az önállóságra nevelés része a háztartásvezetés elsajátítása: miként lehet saját kereteikből kijönni, önállóan gazdálkodni. Vezetnek például háztartási füzetet, hogy lássák, milyen kiadásaik vannak, melyek azok a tételek, ahol még spórolni lehetne. Az élelmiszerre jogosultaknak a Leában mindig alapanyagot adnak, ezzel is elvárva az önfenntartást. A főzésben is segítenek. Akik állami gondozásból kerültek ki, azok többnyire még alapvető ételeket sem tudnak elkészíteni. A JPA-ban is teljes önellátás van, az anya főz, mos, takarít.

Kereteket adó rend

Mindkét anyaotthonnak napi- és házirendje van, melynek betartását számon kérik. Feladatokat adnak a lakóknak, a teljesítést ellenőrzik. Így elősegítik úgy az anya, mind a gyerek napi ritmusának kialakulását. Ez a napirend semmiképpen sem mondható túlzottan szigorúnak, de a szükséges keretet megadja, lényegében olyan szabályok összessége, amilyenek egy normál családban megvannak.

Így például a Leában minden reggel fél hétkor ébresztő van, nyolckor összejövetel, 10-ig takarítás, majd délig főzés, vársárlás. Kötelező az ebéd utáni csendes pihenő, a gyerekeknek alvás, az anyáknak halk foglalatosság. Délután háromtól szabadidő, este hat órakor a napi takarítás második része, majd a nap este 10 órától éjszakai nyugalommal zárul. Mind a ház, mind az egyéni lakrész higiéniájáért felelősek a lakók.

Egy év védőburokban

A gyermekvédelmi törvény egy évben határozza meg az anyaotthonban tartózkodás idejét, ami fél évvel, illetve az adott tanév végéig hosszabbítható. Mire elég az egy év – adódik szükségszerűen a kérdés. Nyugalmat találni, nagyobb távolságból rálátni saját helyzetünkre – ezt mindenképpen megadja. Sok életvezetési ismerettel gazdagít, és meg is erősít. Nagyon kevés azonban arra, hogy a nők megtanuljanak más hozzáállással élni, hogy igazán előrébb jussanak – véli Sopronyi Andrea. 

Egyedülálló anyaként

Egyedülálló anyaként még egyéb probléma nélkül is nehéz boldogulni ma a világban. Ha valaki elveszíti a munkáját, könnyen veszélyessé válik a helyzete. Járandóságból élni, ingatlant fenntartani, gyereket felnevelni lehetetlen.
Ezért az otthonok nagy hangsúlyt fektetnek a természetes támogatórendszer, vagyis a nők családi kapcsolatainak megerősítésére. Keresik a rokoni kapcsolatokat, nagyszülőket, testvéreket. Az a legfontosabb, hogy a gyerekek együtt maradhassanak édesanyjukkal.
Kiemelt törekvésük a munkavállalás elindítása. Általában a náluk élő nők aluliskolázottak, ezért képzéseket keresnek számukra.  
A jövőt tekintve mindkét vezető erőteljesen hangsúlyozta, hogy köztes lépcsőfokra - kiléptető lakásokra, szociális bérlakásokra - lenne szükség. Túl nagy lépés a teljesen önálló élet kialakítása, lakhatás fenntartása. 

Még fogni kellene a kezüket

A jelenlegi család- és gyermekvédelmi rendszer nem ad arra módot, hogy az anyaotthonok továbbkövessék a tőlük kikerülők életét. Visszajelzéseik sorsukról esetlegesek. Átadják a náluk keletkezett dokumentációt az illetékes gyermekvédelmi szolgálatnak, az ő feladatuk a továbbgondozás. Az anya és gyermeke sorsa ezzel esetté válik. 

Családok vándorúton

Statisztikák arról, hogy hánynak sikerül lábra állni, nincsenek. A szociális szakmában elterjedt a vándorló család fogalma, mely nagyon rövid ideig tartózkodik egy helyen, állandóan költözik országhatáron belül, sőt, mára országhatáron kívül is. A jelenség már évekkel korábban kezdődött, mára a vándorló családok unokái vannak bent az intézményekben. Valaha, gyerekként ez jelentett nekik biztonságot, ezért jönnek vissza.

Sopronyi Andrea szerint ezt a munkát nem lehet úgy végezni, hogy csak a mérhető sikerek számítanak. Az a  nagy eredmény, ha egy szülő, aki nem szeretetkapcsolatban nőtt fel, a gyerekével ezt a szeretetkapcsolatot megéli.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!