JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK VAN

11 hónapja | schrancz Erika | 0 hozzászólás

ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK VAN

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:

„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.”

Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent." /Lukács 24,46-53/

Hit nélkül tényleg nagyon nehéz élni. Amikor Jézus elhagyta ennek a világnak a látható részét, bizalomra és hűségre szólított fel. Egyszer egy ifjúsági napon a fákra kötöztünk vastag "spanifert", és a fiatalok azon mászkálhattak úgy két méter magasan. Ez a "slackline". Szerencsére volt egy kötél is, amibe kapaszkodni lehetett. Még nagyobb szerencse, hogy karabinerrel mindenki biztosítva volt. Engem is bíztattak: menjek csak bátran végig. Persze, példát kell adni, hát megpróbáltam. De, amikor fölmentem, háromszor is megkérdeztem, ugye megtart. Miután kiderült, hogy a kötél három tonnát bír, én pedig nem vagyok három tonna, megnyugodtam, és végig mentem.

Indulás. Egyik láb a másik után, lassan. Teljes erőmmel feszítettem a lábamat. A közepénél már biztonságosabban éreztem magam, és kicsit ellazult a lábam. Másztam tovább. Amikor biztos talajt fogtam, megdicsértek. Jól esett.

Ilyen az élet is. Az ember félelmetes utakon járkál néha. Az élet tele van veszélyekkel. Testi és lelki értelemben is kötéltáncot járunk, és néha egy hajszálon múlik, hogy megmaradunk. Ha nem tudnánk, hogy felhívhatunk telefonon valakit, a barátunkat, az anyukánkat, amikor baj van, irtózatos nehézzé válna az élet. Valami mentő szál ott van mindenki közelében. És egy ennél sokkal, de sokkal erősebb mentő szál is ott van, ami magától értetődő. Nem is gondolunk sokszor rá, mert nincs a szemünk előtt. Ez egy nagyon mély, intuitív tudás: Valaki megtart.

Néha még arra sem vagyunk képesek, hogy megfogjuk a kötelet, hogy felvegyük a telefont. Ilyenkor csak az segít, ha merünk belehuppanni abba az Anyaölbe, amelyik megtart.

Ha csupán a látható világ biztonsága létezne, az még az eszünknek is kevés volna. De a szívünk mindenképpen valami sokkal erősebb-ben bízik.

Ez az egyszerű szó, hogy megtart, mennyi mindent jelenthet! Valamit egyszerűen fogok a kezemmel. Nem engedem lecsúszni - megtartom. Úgy megőrzöm, ahogy volt, ahogyan egy szép kertet megtartok. Vagy megígérem, hogy etetem itatom, tartom, mint ahogyan a lovakat szokás. Vagy előállítom, ahogyan egy lakodalmat tartanak meg. De én magamat is megtarthatom a szenvedésben vagy a próbák között. Maga a szó is körbe írja azt, ahogyan a hit átjár mindent. A hitnek ez a világa lett teljessé, amikor Jézus elhagyta a földi látás zónáját. (Fekete Ágnes)

Imádság: Úr Jézus! Köszönöm megtartó kegyelmedet! Ámen

A nap gondolata:

A hit mindig az élő Isten bennünket megszólító kegyelmével kezdődik, áldást ígér, vagyis olyan „mennyei, krisztusi jót”, már itt a földön, amit az ember a saját erejéből soha nem tudna megteremteni és ennek az áldásnak továbbadására hív el.

A megváltás műve teljes: az Úr bemutatta engesztelő áldozatát, a feltámadás után megalapította Egyházát. Most még csak az van hátra, hogy elküldje a Szentlelket, aki befejezi és fenntartja a megváltás gyümölcseit. Ünnepeljük tehát a mi szabadításunk diadalát, aki azért ment a mennybe, hogy azt nekünk megnyissa. De nekünk is iparkodnunk kell, hogy a liturgia által lelkünk megdicsőüljön és méltók legyünk az örök életre. – A szentlecke és az evangélium összefoglalja az Úr tanítását és utolsó rendelkezését és mennybemenetelét. Ezt egy szép szimbólumban is látjuk: a húsvéti gyertya, mely az Úr Jézus Krisztust jelképezi, ég Húsvéttól kezdve a mai napig, de ma az evangélium után eloltják, annak jelképéül, hogy az Úr mennybe ment.

Introitus: Galileai férfiak! Mit néztek csodálkozva az égre? alleluja! Amint láttátok őt felszállni az égbe, úgy jön ismét vissza, alleluja, alleluja, alleluja!