Szeptemberi látogatásával a pápa egy olyan országra irányítja a figyelmet, mely európai viszonylatban abszolút sereghajtó. Ennek a háttérbe kényszerült országnak nagy szüksége van az elismerés, bátorítás gesztusára. A Vatikáni Rádió német szerkesztősége ad betekintést az ország életébe.

 

Biblikus jelentést hordoz Ferenc pápa döntése, hogy meglátogatja egy háttérbe kényszerült ország népét és közelebbről megismeri életük visszásságait – mondta a Vatikáni Rádiónak Paloka Marjan, a német szerkesztőség albán munkatársa. Albániának bátorságra, biztatásra van szüksége, Ferenc pápa pedig a hit és az evangélium örömhírét viszi el hozzájuk, arra bátorítva, hogy járják a hit és béke útját. Hosszú időn át szenvedtek az albánok, a kommunista üldöztetésben nem volt egyszerű megőrizni a hitet – fogalmazott Paloka Marjan.

Albánia Enver Hodzsa uralma alatt 1967-ben magát ateista államnak nyilvánította, elsőként a világon. A vallásgyakorlat betiltását 1991-ben szüntették meg. Az elnyomás évei alatt az albán nép minden nehézség ellenére őrizte hitét - elevenítette fel ezeket az éveket Paloka. Mivel nem mehettek templomba, nem járulhattak szentségekhez és nem találkozhattak papokkal, otthonaikban imádkoztak. Az elnyomás, a társadalmi istentelenség éveiben is őrizték Istenbe vetett hitüket. Istennek megvannak a titokzatos útjai, hogyan tud egy népet kísérni akkor is, ha az intézményes Egyház nincs jelen. Isten jelet adott, hogy nem hagyja el népét, és a szülők, nagyszülők hite által kísérte a népet. Amint a vallásgyakorlat szabaddá vált, a nép kész volt, hogy újra megtöltse a templomokat.

Természetesen a kommunista uralom nagy pusztítást okozott a vallási terülten is. A diktatúrát követően meghatározóvá vált a társadalmi nyomor és a bizonytalanság. Lassan indult a változás: 1991-ben tartották az első szabad választásokat, 1992-ben reformokat hoztak, 1998-ban született meg az új alkotmány. Az egyházak is lassan álltak lábra: 2000-ban ünnepelhették az első papszentelést.

A 90-es években mintha megrészegültek volna az emberek – fogalmazott Paloka – nem tudták, mit akarnak, és mit szabad nekik akarni. A vallás a fiatal generáció számára új volt. A muszlim vallás is ébredezett, megtalálták útjukat a társadalom felé. Az ortodox vallás nagy támogatást élvezett Görögország és több testvérország részéről, a katolikus Egyházat Olaszország támogatta – így alakult-fejlődött a vallási élet az országban.

A posztkommunista államnak meg kellett találnia, miként viszonyuljon a valláshoz. Míg a vallási közösségek természetes kapcsolatot ápoltak egymással, a politikai életnek tanulnia kellett, milyen módon működhet együtt a felekezetekkel a közjó érdekében. A társadalmi feszültségek kezelésében párbeszédre kész partnerre találtak a vallási közösségekben, és együttműködésük ma jó úton halad.

Örömteli továbbá, hogy természetes harmóniában élnek együtt a vallások Albániában: a muszlim albán szívesen találkozik a katolikus albánnal vagy akár az ortodox albánnal. A vallás fontos számukra, de nem jelent vitaalapot.

Nagy kihívást jelent ma Albániában az igazságszolgáltatás reformja és a társadalomban jelentkező szakadék gazdag és szegény között. Súlyos gond a szervezett bűnözés és az elvándorlás – számol be életükről az albán újságíró. A kommunizmust bukását követőn rengetegen elhagyták az országot. Az elvándorlás szétszakította családok ezreit, holott a családi összetartás hagyományos érték az albánok számára.

Mára a lakosság fele elvándorolt, egy jobb élet reményében hátat fordított az országnak. Gyerekek és szülők hagyták el a családot, hihetetlen szenvedést okozva az itthon maradóknak.

A 90-es évek óta a prostitúció nehezíti az életet, lányokat kiszakítottak családjaikból, és a nyugati országokban kiállították őket az utcára. További súlyos kérdés a kommunista időkben államosított tulajdon visszaszolgáltatása.

Ezek a problémák ma is megterhelik az életet, megoldásuk a polgári társadalom, vallás és állam együttműködését igénylik.

A gazdaság az utóbbi tíz évben a fellendülés irányában sikeresen elmozdult. Szükség van azonban a civil társadalom fejlődésére, az állampolgárok életbe vetett bizalmának erősítésére, és annak a tudatosítására, hogy a közjóhoz mindenki hozzá tud járulni. Ebben az összefüggésben a pápa látogatása a megerősödés, bátorítás lehetőségét jelenti.

Ferenc pápát nagy tisztelet övezi Albániában, látogatása sokak számára Isten „kéznyújtása”. Jelenléte bátorságot önt az emberek szívébe, reményt és megújulást hoz a népnek, Egyháznak, államnak egyaránt.

Albánia és a Szentszék 1991 óta tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Területileg a katolikus Egyház öt egyházmegyéből és egy apostoli adminisztrációból áll. Az albán lakosság 17%-a vallja katolikusnak magát, a többség, mintegy 60% muszlim kötődésű.

Magyar Kurír
(té)