Ez év végére teljes egészében megszépül a Metropóliai Hivatal kápolnája, amelynek első körben mennyezeti festése készült el, így méltó környezetben, utrenyével kezdődött a tanácskozás, majd Kocsis Fülöp érsek-metropolita köszöntötte a résztvevőket.

Kiterjedt szociális hálózatot működtet az Egyház, a szegényekről való gondoskodás elsődleges feladata, ennek alapjait pedig egykor Alamizsnás Szent János rakta le – mondta Fülöp metropolita rövid felszólalásában.

A legenda szerint János éjszaka, imádság közben egy égi szépségű lányt látott, akinek olajfakoszorú volt a fején. Csodálkozva megkérdezte a lánytól, hogy kicsoda. A lány így válaszolt: „Én vagyok a könyörületesség, én hoztam le Isten Fiát a mennyből. Fogadj el mátkádul, nem bánod meg!” Szent János ebből megértette, hogy az olajág a könyörületességet jelképezi, és ekkortól olyan könyörületes lett, hogy elnevezték (görögül) Eleimonnak, azaz Alamizsnásnak.

A tiszteletére rendezett konferencia ötlete Orosz Atanáz miskolci megyéspüspöktől származott, aki elmondta, hogy Alamizsnás Szent János Szent Miklóshoz hasonlóan „óriási géniusza” a keleti egyháznak.

Az első előadást Nacsinák Gergely ortodox pap, vallástörténész tartotta, aki Alexandria és Szent János kapcsolatáról beszélt – ahhoz ugyanis, hogy a szent alakját meg lehessen érteni, fontos tudni, hogy Alexandria milyen szerepet töltött be a történelemben.

Alamizsnás Szent János Cipruson született 556 körül. Apja, Epiphanius, Ciprus kormányzója volt. Az előkelő ifjú fiatalon megházasodott, majd gyermekei születtek, de felesége és gyermekei is hamar meghaltak, így János az egyházi pályát választotta. Hozzávetőleg 606 és 616 között töltötte be az alexandriai pátriárka tisztjét, majd vissza kellett menekülnie szülőföldjére, Ciprusra, és végül ott halt meg 620 táján.

János számos szempontból megreformálta Alexandriát – folytatta Nacsinák Gergely.

Az első pátriárkai rendeletével helyretette a teológiát, a másodikkal pedig elrendelte a súlymértékek egységesítését a piacon

– egy kereskedelmi központban ez kulcsfontosságú lépés volt. Parancsba adta továbbá azt is, hogy kutassák fel a város szegényeit, akiket egyébként János „mestereinek, urainak” nevezett, mert szerinte a nincstelenektől tudott a legtöbbet tanulni.

Mai szóval élve elég „laza” ember lehetett, nem volt rest például félbehagyni a keleti rítusú szertartást, mivel annak hosszúságát többen nem voltak képesek végigülni, és kimentek a templom elé. János pedig utánuk ment, és mikor megkérdezték tőle, hogy miért tette ezt, azt mondta: „Miattatok vagyok itt, ha ti itt vagytok, akkor én is.” A hívek pironkodva vonultak vissza Isten házába.

A migráció okozta kihívásokat is kezelnie kellett: a perzsák palesztinai betörése nyomán óriási embertömeg özönlött Alexandriába, de János teológiai pártállástól függetlenül mindenki támogatását megszervezte. A várandós nőkre is gondja volt, akik számára összesen hét kórházat emeltetett.

Baán István, a budapesti Teológus Szent Gergely-kápolna igazgatója előadását az irgalmasság köré építette fel. Mint mondta, az „alamizsnás” szó maga azt jelenti: irgalmas, és ez egy olyan isteni tulajdonság, ami átjárja az egész üdvösség történetét. Az Ószövetség egyik vezérfonala is az irgalom: Istennek az irgalma kezdettől fogva megnyilvánul a világ iránt, azt is mondhatjuk, hogy ha az Isten szeretetből teremtette ezt a világot, akkor beleépítette az Ő irgalmának folyamatát is.

Alamizsnás Szent János alakja tökéletes példa arra, hogy az irgalom egy-egy ember esetében miként testesül meg. Aki lehajol az elesetthez, az nem más, mint maga az Isten Fia. Az isteni irgalom nem hangulatfüggő, a Jóisten beláthatatlan mélységében gyökerezik, kifelé pedig cselekedetekben nyilvánul meg. Az irgalomnak ez a belső tulajdonsága az embert olyan irányba tereli, amelynek szinte végletes formáját láttuk Alamizsnás Szent Jánosnál.

Az írás teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír