OLVASMÁNY

Szent Kolumbán apát Utasításaiból

(Instr. 13, De Christo fonte vitae, 1-2: Opera, Dublin 1957, 116-118)

Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!

 Szeretett testvéreim, úgy hallgassátok szavunkat, mint akik valami nagyon fontos dolgot hallgattok. Lelketek szomjúságát csillapítsátok az isteni forrás hullámaival, amelyről most beszélni akarok, de ne oltsátok egészen szomjatokat; igyatok, de ne teljetek el, mert most az élő forrás, az élet forrása hív minket magához, és így szól: Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék (Jn 7, 37).
     Értsétek meg, hogy mit isztok! Jeremiás, sőt maga az élő forrás mondja nektek: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, mondja az Úr (Jer 2, 13). Tehát maga az Úr, Istenünk, Jézus Krisztus az élet forrása, és azért hív tehát minket önmagához, a forráshoz, hogy őt igyuk. Az issza, aki szereti őt; az issza, aki az Isten igéjével töltekezik; aki nagyon szereti, nagyon vágyakozik utána; az issza, aki az isteni bölcsesség szeretetétől lángol.
     Nézzétek, honnan fakad ez a forrás: onnan, ahonnan a kenyér is alászáll; hiszen ugyanaz a kenyér, és a forrás: az egyszülött Fiú, a mi Istenünk, az Úr Krisztus, akire mindig éheznünk kell. Jóllehet szeretettel esszük, és vágyakozva vesszük magunkhoz, mégis mindig éhesen vágyódunk e kenyér után. Éppen olyan ez, mint a forrás vize, azt is mindig szomjas szeretettel isszuk, mindig őszinte vágyakozással isszuk, és jó ízét boldogan élvezzük.
     Édes és jóságos az Úr; jóllehet esszük és isszuk őt, mégis éhezünk és szomjazunk rá, hiszen ő a mi ételünk és italunk, de soha nem tudjuk egészen megenni és kiinni; magunkhoz vesszük, de sose fogy el, isszuk, de sose apad el, hiszen a mi kenyerünk örökkévaló, és a mi forrásunk kiapadhatatlan édes forrás. Ezért mondja a Próféta: Akik szomjaztok, jöjjetek a forráshoz (vö. Iz 55, 1); hiszen a szomjazóké és nem a kielégítetteké ez a forrás. Ezért hívja magához a szomjazókat – akiket másutt boldogoknak mond –, akik soha sem isznak eleget, hanem minél többet merítettek, annál inkább szomjaznak.
     Testvéreim, valóban vágynunk, keresnünk és szeretnünk kell a bölcsesség forrását, Isten igéjét a magasságban (Sir 1, 5 Vulg.), amelyben az Apostol szava szerint benne rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse (Kol 2, 3), és ő arra hívja a szomjazókat, hogy ebből merítsenek.
     Ha szomjazol, igyál az élet forrásából; ha éhezel, egyed az élet kenyerét. Boldogok, akik éhezik ezt a kenyeret és szomjazzák ezt a forrást; akik eszik és isszák, azok továbbra is szüntelen arra vágyódnak, hogy ezután is egyék és igyák. Nagyon édes az, amit állandóan esznek és isznak, amire mindig éheznek és szomjaznak, amit mindig ízlelnek és mindig újra vágyódnak utána. Ezért mondja a királyi próféta: Ízleljétek és lássátok mily édes, mily jóságos az Úr! (Zsolt 33, 9).

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 7, 37-38

Jézus a templomban fennhangon hirdette: * Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.

Aki hisz bennem, belsejéből élő víz folyói fakadnak. * Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.