„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az 
én szómat és megnyijtja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele 
vacsorálok és ő és velem”. (Jelenések 3:20). 

A modern Advent lényegét fejezi ki ígénk az ajtó előtt álló Krisztus képében. 
Ajtó előtt az áll aki kívűl rekedt, és aki be akar jönni.

1.Keresztény civilizációnkat, világunkat – már ami ebből mára megmaradt – az jellemzi, hogy Krisztust és vele Istent fokozatosan kitessékelik, kihagyják és kitiltják egyéni és közösségi életükből. Ez persze nem egyszerre, hanem fokozatosan történt hosszú századokon át. Kezdődött a középkort követő korokban a tudományok megújulásával és megpezsdülésével, amely olyan túlzott optimizmushoz vezetett, hogy a tudományos világ minden titkot hamarosan megfejt, megért és ésszerűen fog megmagyarázni. 

Baruch Spinóza (1632-1677), a Pantheista vallásfilozófia egyik fő képvislője teológiáját ebben summázta: „Deus sive Natura“ (Isten vagy természet), mert szerinte a kettő ugyanaz, mivel Isten magában a természeben él és rejzőzik (immanencia), s onnan fejti ki hatását a világra. Vagyis: Istent a természetbe zárva látta és ezzel kétségbe vonta az általa teremtett világtól független Isten létét. Ő még nem tagadta Isten létét, csupán saját teremtésébe zárta.

Marquis Lalplace (1749-1827) a híres természettudós azonban ennél is tovább ment. Egyszer Napoleon megkérte, hogy magyarázná el neki a világmindenség mozgását. Amit készségesen és ragyogóan leírt a császárnak. Ennek végeztével Napoleon megkérdezte a tudóst, hogy ebben a rendszerben hol van Isten? Laplace szarkasztikusan felelte: „Felség, nekem nincs szükségem erre a hipotézisre!” Itt már Isten hipotézissé degradálódott, aki már nem volt szükséges. 

Baron d’Holbach (1723-1789) egyenesen vallásellenességet tanított. Azt mondta, hogy az ember sötét útját egy kis lámpással világítja meg, s ez az esze, mely útján bizton segíti előre. De találkozik egy pappal, aki azt tanácsolja, hogy oltsa el ezt a lámpást, s élete sötét újtán bízza magár a vak hitre. A természet-tudományok gyors fejlődése olyan alaptalan optimizmust ígért, amely minden titkok nyitját, magyarázatát és megértését fogja hamarosan eredményezni. Nem csoda, hogy a 19-ik és 20-ik század a vallási agnoszticizmus, szkepticizmus, és ateizmus, sőt vallásüldözések korszaka volt az északi féltekén. Azonban a tudomány palotájáról mára kiderült, hogy ez egy olyan elvarázsolt kastély, amelynek ha egy szobájába belépnek, két lezárt ajtóra találnak, melyből tovamenvén a lezárt ajtók száma a négyzetreemelés szabályával sokasodik!

2. Mindez persze nem maradt súlyos következmények nélkül. Ugyanis az ateizmus a keresztyén tömegeket fertőzte meg. Eredménye a mai világ sokoldalú válsága.