A nap liturgikus színe: lila

Ádvent második vasárnapjának üzenete így hangzik: Jön az Isten országa! Isten országa megérkezett, amikor közöttünk járt az emberré lett Fiú Isten. Megvalósul Isten országa az Egyházban, ahol Isten szavát hirdetik és kiosztják szentségeit. Isten országát készítjük elő lelkünkben a bűnbánat által.

Jézus kortársai folytonosan keresték, hol találják meg azt a személyt, akiben a próféták jövendölései beteljesednek, és ugyanakkor megfelel boldogság utáni vágyuknak is.  Jeruzsálem utcáin ma is lehet találkozni olyan zsidókkal, akiknek legfőbb és egyetlen foglalkozásuk az, hogy várják a Messiást. Sajnos megragadtak az Ó-szövetségnél.

Természetesen a lelki kutatásnak az útját mindenkinek végig kell járnia. Ezt tesszük mi is az adventi szent időben, de mi azt a Megváltót keressük, akivel már találkoztunk..

          Ma az adventi várakozás két nagy alakja tanít:   - Izaiás, a vágyakozás prófétája – Ó-szöv

                                                                              - Keresztelő szent János az útkészítő – ev.

          Az elsô olvasmányban  egy hitből fakadó jövendölést hallottunk. / Iz 11,1-10: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökerőből.”

Ha kidôl a tölgy, megmarad a gyökér, a tőkéje, amelyből új élet támadhat. Dávid királyi háza végét járta Izajás jövendölésekor; a próféta kijelentései végső soron nem a trónra föllépő Ezekiásra vonatkoztak, hanem egy eljövendő Fölkentre, aki Jessze, Dávid atyjának törzséből fog támadni. Ô kapja a lélek-adományok teljességét (11,2): „Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke..”  Bölcs lesz, mint Salamon; okos-erős, mint Dávid; istenfélő, mint Mózes és Ábrahám. Ô teljesíti be az isteni törvényt, és fôként, törôdik a szegénnyel.

          Az Úr Jézusban teljesedett be ez a jövendölés, ekkor  lépett fel Keresztelő János is, az útkészítő.  Judea pusztájában hirdette, hogy elközelgett Isten Országa. Miközben másoknak hirdette, ő maga is felkészült. Hosszú időt töltött a pusztában, pedig a mindennapok szempontjából nagyon kényelmetlen hely volt. Ruházata egészen különleges volt, szinte a próféták egyenruháját öltötte magára. Tápláléka elütött a szokványostól: sáskát és vadmézet evett.

Igehirdetésének összefoglalója: Térjetek meg. „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét.”

Sokan kivonultak hozzá Jeruzsálemből, és a környékről hogy a megtérésük jeleként felvegyék a bűnbánat keresztségét.

A bűnbánat, a megtérés meghirdetésében találkozott Jézus és Keresztelő János működése.

Bűnbánatot tartani: életmódot, mentalitást változtatni. Irányváltoztatást jelent.

Ez az adventi szentidő legfontosabb sajátossága is. A bűnbánat cselekedeteivel készülünk az Úr Jézussal való találkozásra.

          Szent Pál apostol, a szent leckében/ Rómaikhoz irt levélben, konkrét ötletekkel szolgál.:

„Testvérek mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták.”

          - „Egy szívvel szájjal magasztaljátok Istent.” – A közösen mondott imádság az Istenhez és egymáshoz való tartozásunk jele. Ajánlatos, hogy most adventben a közösségek, családok még inkább keressék a közös imaalkalmakat.

-        „Jézus Krisztus akarata szerint értsetek egyet.”- Isten akaratának közös, kitartó keresésének szintén összekovácsoló ereje van..

-        „Karoljátok fel egymást.” – Egymás megsegítése, támogatása a bűnbánó magatartásunk konkrét megnyilvánulása.

A fentebb felsoroltak a keresztény magatartás olyan egyenruhája kellene, hogy legyen, amilyen Keresztelő János feltűnő öltözete volt. Néhány olyan ösztönzés, amely tartalmassá teszi az adventi készületünket és elevezet a Karácsony, tartós öröméhez.

Adventi ima
Uram Jézus! te vagy az, kit a sötétségben bolyongó világ négyezer évig epedve várt. E négyezer év emlékezetét az adventi négy hét hajnalaiban üljük meg, a jámbor ősatyák buzgó óhajtásával könyörögve hozzád: Jöjj el, édes Üdvözítőnk! szabadíts ki a bűn rabságából, melybe többszörös ígéretünk után is megint visszaestünk! Tudjuk, hogy már itt az óra az álomból fölkelnünk, mert most közelebb vagyon a mi üdvösségünk. A tudatlanság és tévelygés éjjele elmúlt, az igazság napja feltűnt benned, Uram Jézus! Áraszd ránk kegyelmedet, hogy elvetvén a sötétség cselekedeteit, a világosság fegyvereibe öltözzünk; mint nappal tisztességesen járjunk, szeplőtelen érzéssel, irigykedés nélküli szeretetben. Ah mert te vagy az, ki egykor el fogsz jönni a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel, mikor jelek lesznek a napban és holdban és csillagokban, és a földön a népek szorongatása, a tenger zúgása és a habok fölháborodásakor; mikor elszáradnak az emberek azok félelme és várása miatt, mik az egész világra következnek. Te mondottad ezt, kinek beszédei az ég és föld elmúltával sem múlnak el. Uram Jézus! tudjuk, hogy te vagy a világnak megígért váltsága, ki eljövendő valál, s így mást nem kell várnunk. Imádva ismerjük el isteni erődet, te vagy az, ki által a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztulnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. Oszlasd el elménk vakságát, hogy tisztán láthassuk igazságod mennyei fényét; segítsd föl gyarlóságunkat, hogy utaidon ingadozás nélkül járhassunk; nyisd meg füleinket! hogy igédet mindenkor szívesen hallgassuk; tisztíts meg minket a vétek szennyétől; támaszd föl lelkünket, ha talán a bűn halálába süllyedett volna; add híven követnünk evangéliumodat, melyet üdvözítésünkre hirdetsz nekünk, kik isteni Fölséged előtt mindnyájan oly szegények vagyunk. Őrizz meg a könnyelműségtől, hogy ne legyünk ingadozó nádszálak, melyeket az indulatok szele mindenfelé hajt; ne keressük a kényelem megrontó puhaságait, hanem mint előköveted, Keresztelő Szent János, önmegtagadással, keresztjeink szíves elviselésével készítsünk Neked utat szíveinkbe. Közel vagy, Uram, hozzánk, azért örvendünk benned mindenkor, igen örülünk, semmin sem aggódva, hanem minden imádságban és könyörgésben kéréseinket hálaadással terjesztjük isteni színed elé; hogy a te békességed, mely felülhalad minden értelmet, oltalmazza meg szíveinket és elménket tebenned, Uram Jézus Krisztus! kit a próféták megjövendöltek, kit a pusztában kiáltó szent hírnököd oly szívrendítve és alázatossággal hirdetett, arra sem tartva magát méltónak, hogy sarud kötelékét megoldja. Ő a bűnbánat keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára; add kegyelmedet, Uram Jézus! hogy kik a te szent keresztséged által új teremtmények lettünk, de lelkünk tiszta ártatlanságát bűneinkkel elvesztettük, töredelmes bűnbánat által méltólag elkészítsük utadat, egyenesekké tegyük ösvényeidet, betöltve minden hiányt, megalázva a kevélység minden hegyét, elegyengetve a gyarlóság minden göröngyeit, és szívünk darabos utait simákká téve: hogy megláthassunk és méltán elfogadhassunk téged, Isten Üdvözítőjét. Jöjj el, jöjj el, édes Üdvözítőnk, s maradj nálunk mindörökké.Ámen