Az unokatestvéremnek lánya született, -mesélte K.V. főorvos-, amikor megszületett a lány,azon gondolkodott,hogy egyáltalán gyermek-e. Egyszerűen torzszülött volt. Az unokatestvérem és a felesége szép termetű emberek, megdöbbentek a jövevény láttán. 21 éves volt az unokatestvérem, felesége 19, amikor a gyermekük megszületett. Az unokatestvérem minden áron intézetbe akarta adni, mondván, hogy előttük az élet,nem tehetik tönkre azzal,hogy egész életükben ilyen teremtményre nézzenek.

Ráadásul az orvosok alátámasztották , hogy mindketten egészségesek, csak rajtuk múlik. Ha gyermeket akarnak, minden valószínűséggel egészséges lesz. Miért komplikálnák az életüket ilyen fiatalon . A nagyszülők is egyetértettek,hogy az unoka-az első unoka- nem olyan,mint amilyenről álmodoztak.

Úgy nézett ki, hogy a gyermek olyan házba kerül, ahol szerzetesnővérek gondoskodnak a hasonló sorsú gyermekekről. Szeretik őket, gondoskodnak róluk, a saját szüleik sem szerethetik jobban.

Az unokatestvérem felesége azonban megmakacsolta magát. Nem. Nem. A gyermek az övék,és velük marad. Az unokatestvérem szerette a feleségét, és mivel a felesége választás elé állította: vagy gyerek,vagy válás, nem sokat gondolkodott. Így a gyermeket pólyában hazavitték. 

Megszokták. Aki először látta a gyermeket nem értette, hogyan lehet ilyen teremtményt megszokni.

A lány növekedett, nagyon kedves, angyali gyermek volt, nem angyali testben. Gyors volt és szellemes.
A szülőknek még két gyermekük született, szépek, egészségesek, akik nagyon szerették a nyomorék testvérüket, kocsiban sétáltatták az utcán, és nem törődtek azzal,hogy a többiek kinevették .A templomban saját különleges széke volt a hibás lánynak, hogy tudjon ülni és énekelni a többiekkel.

Az unokatestvér és felesége megöregedtek, gyermekeik szintén, az egészségesek kirepültek a családi fészekből, a nyomorék lány otthon maradt, nem halt meg, ahogy az orvosok megjövendölték.

A család azok közül való volt, akiknek nem szabad a szerencséjét elkiabálni, mert szerették egymást, boldogok voltak, nevetés volt a házban reggeltől estig. A házaspár már nem tudta elképzelni sem  ,hogy valamikor azon gondolkodtak ,hogy a lányuk valamilyen intézetben növekedjen.

Végülis: a test boríték, a lélek a levél. Hiába nézed a borítékot, a levél a fontos.

Az unokatestvérnek 45 éves korában leukémiát állapítottak meg. Összetört. Egy munka közepén volt, amit be akart fejezni, hiába látta a munka végét, mindennek vége. Teljes vég. Amikor az optimista tör össze, az nagyon szomorú.
A feleség próbálta vigasztalni, de mindhiába, ha ő is egész nap sírt.
Megfelelő donort kerestek, aki csontvelőt adhatott neki. A feleség felajánlotta, de felvilágosították, hogy ő nem megfelelő, nagyon nehéz megfelelőt találni. A nemzetközi adatbankban kell keresni, hogy a feltételek adottak legyenek. Sikeres lehet a keresés, de gyakran sokat kell várni.

Igen, talán sejtitek, hogy ki volt a donor.
A lányuk.
Az a teremtmény, aki levél volt , a Teremtő által küldött levél.
Rögtön felajánlotta a segítségét. Testvérei nem feleltek meg a feltételeknek, ő volt az egyetlen, aki számításba jöhetett

.