Részletek Szent Fausztina Naplójából:
.
963 + Ó, ha egy szenvedő lélek tudná, mennyire szereti Isten, meghalna az örömtől és a nagy boldogságtól. Egyszer majd megtudjuk, mit jelent a szenvedés, de akkor már nem tudunk szenvedni. Csak a jelen a miénk.
.
964–965 (305) 1937.2.17. Ma reggel a szentmisén láttam a szenvedő Jézust. Szenvedését átérezte a testem, bár csak láthatatlanul, de nem kevésbé fájdalmasan. Jézus rám nézett, és ezt mondta: ,,Keserves szenvedéseim ellenére is elvesznek [egyes] lelkek. Utolsó mentőövet adok nekik, ez Irgalmasságom ünnepe. Ha nem dicsőítik irgalmamat, örökre elvesznek. Irgalmasságom titkárnője, írj, beszélj a lelkeknek nagy irgalmamról, mert közel a rettenetes nap, igazságosságom napja.”
.
966 + Ma a következő szavakat hallottam: ,,Leányom, kezdj munkához! Én veled vagyok. Üldözések és szenvedések várnak rád, de vigasztaljon a gondolat, hogy sok lélek menekül meg, és jut szentségre e mű által.”

967–968 Munkámhoz láttam és aláhúztam az Úr szavait, s egyúttal sorban átnéztem mindent. Amikor elérkeztem ahhoz a laphoz, ahol P. Andrasz utasításait és tanácsait jegyeztem fel, nem tudtam, alá kell-e húznom ezeket, vagy sem. Akkor lelkemben a következő szavakat hallottam: ,,Húzd alá, mert ezek az én szavaim, kölcsönvettem szívem barátjának száját, hogy hozzád szóljak, megnyugtatásodra halálodig ezekhez az utasításokhoz kell tartanod magadat.

Nagyon nem tetszene nekem, ha eltávolodnál ezektől az utasításoktól. Tudd meg, hogy őt állítottam magam és a te lelked közé, a te megnyugtatásodra, hogy el ne tévedj. Mióta különös papi védelem alá helyeztelek, fel vagy mentve, hogy pontosan tájékoztasd elöljáróidat a velem való érintkezésekről. E területen kívül gyermekként viselkedj elöljáróiddal!

Amit azonban a lelked mélyén teszek, arról őszintén és kimerítően csak a papokat tájékoztasd!” Észrevettem, hogy amióta Isten lelkiatyát adott nekem, már nem kívánta, hogy úgy, mint azelőtt az elöljárókkal is közöljek mindent. Kivételt képeznek a külső dolgok. Egyébként csak a lelkiatyám ismeri a lelkem. Rendkívüli kegyelem, ha van az embernek lelki vezetője. Ó, milyen kevés léleknek van része ebben a kegyelemben! Még nagy nehézségek közt is állandó békében él így a lélek. Mindennap a Szentáldozás után hálát adok Jézusnak ezért a kegyelemért. A Szentlélektől pedig azt kérem, hogy világosítsa meg lelkiatyámat. Lelkemben valóban megéreztem, milyen ereje van a lelkiatya szavának. - - Isten irgalma legyen dicsőítve ezért a kegyelemért.

969–970 + Ma elmélkedésemet a Legszentebb Oltáriszentség előtt végeztem. Midőn az oltárhoz közeledtem, lelkemben megéreztem Isten jelenlétét.
Elmerültem Istensége óceánjában. Jézus azt mondta nekem: ,,Leányom, minden a tiéd, ami csak létezik.” Azt válaszoltam az Úrnak: ,,Szívem semmit sem kíván, csak Téged, ó, szívem egyetlen kincse! Köszönök minden kegyelmet, melyet nekem adsz, ó, Uram, de én csupán a Te Szíved kívánom. Bár nagy a mennyország, de nekem semmi Nélküled. Te tudod, Jézusom, hogy az Utánad való vágytól szüntelenül elalélok.” — ,,Tudd meg, leányom, hogy te azt ízleled meg már most, amit más lelkek csak az örök életben fognak megtapasztalni.” Hirtelen elöntötte lelkemet az Isten megismerésének fénye. Ó, ki tudok-e fejezni egy kicsit is abból, amit lelkem a felfoghatatlan fenség Szívénél átél.

Ezt nem tudom elmondani, csak azok a lelkek ismerik meg ezt a kegyelmet, akik életükben legalább egyszer hasonlóban részesültek. Midőn visszatértem a szobámba, úgy éreztem, mintha a valódi életből a halálba tértem volna vissza. Midőn az orvos megmérte a pulzusomat, csodálkozott: ,,Mi történt magával, nővér? Ilyen pulzusa még sohasem volt. Szeretném tudni, mi okozta pulzusa ily mérvű emelkedését?”

– Mit mondhattam volna? Magam sem tudtam, hogy ilyen magas a pulzusom. Csak azt tudom, meghalok az Isten utáni vágytól. Ezt persze nem mondtam meg neki, mert mit is segíthet ezen az orvostudomány?