A Szentlélek nyitott közösségeket és nem zárt csoportokat teremt az egyházban

Tekintsünk Jézusra, aki arra hív, hogy evangelizáljuk, hirdessük örömmel nevét.

Így buzdított a Szentatya a Szent Márta-házban, szálláshelyének kápolnájában megtartott szentmiséjén. Nem szabad félni a Szentlélek örömétől, amely az önmagunkba zárkózás legyőzésének útja – hangsúlyozta. A szombat reggeli szentmisén a vatikáni posta és a Szent Márta gyermekorvosi rendelő alkalmazottai voltak jelen.

Úgy tűnt, hogy ez a boldogság sosem érkezik el – kommentálta a pápa az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmányt. A tanítványok Antióchiában gyűlnek össze, hogy Pál és Barnabás közvetítésével hallgassák az Úr szavát. A Szentatya feltette a kérdést: a zárt zsidó közösség, a jóra való emberek miért teltek el féltékenységgel, amikor látták a keresztények nagy számát és miért kezdték el üldözni őket? Pusztán azért, mert zárva volt a szívük, nem voltak nyitottak a Szentlélek újdonságára. Azt hitték, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy ők gondolták. Úgy érezték, hogy ők a hit védelmezői és elkezdtek az apostolok ellen beszélni, rágalmazni őket. Majd elmentek a vallásos és előkelő asszonyokhoz, akik hatalommal rendelkeztek és telebeszélték fejüket gondolatokkal, arra ösztönözve őket, hogy beszéljenek férjeikkel és ők lépjenek fel az apostolok ellen.

Ez a csoport így viselkedett és minden más zárt csoport is hasonlóképpen a történelem során: egyességet kötve a hatalommal és „maguk között” megoldva a nehézségeket. Ahogy azok cselekedtek, akik a feltámadás reggelén, mikor a katonák beszámoltak arról, hogy látták Jézust, azzal némították el őket, hogy pénzt adtak nekik. Ez a zárt vallásosság viselkedésmódja, amely nem rendelkezik a szabadsággal, hogy megnyíljon az Úr felé – mutatott rá Ferenc pápa. Közösségi életük arról szól, hogy mindig az igazságot védelmezzék, mert azt hiszik, hogy valóban azt védelmezik, pedig rágalmazásról és pletykálkodásról van szó. Pletykás közösségek ezek, amelyek mások ellen beszélnek, tönkre téve a másikat és mindig csak befelé tekintenek, fallal vannak körülvéve. Ezzel szemben a szabad közösség Isten és a Szentlélek szabadságával halat előre, még az üldöztetések során is.

Az Úr Szava pedig elterjedt az egész régióban. Az Úr közösség haladt előre és terjedt el, mert így működik a jó: mindig elterjed. A jó nem marad önmagán belül. Ez az egyház kritériuma és lelkiismeretvizsgálatunké is: milyenek közösségeink, a szerzetesi és a plébániai közösségek? A Szentlélek felé nyitott közösségek-e, amelyek előre visznek bennünket, hogy hirdessük Isten Szavát, vagy zárt közösségek pontosan meghatározott parancsolatokkal, amelyek a hívek vállára aggatnak számos parancsolatot, ahogy az Úr mondta a farizeusoknak - tette fel a kérdést a Szentatya.

Az üldözések vallási és féltékenységi okokból kezdődtek el – hangsúlyozta Ferenc pápa. A tanítványok azonban telve voltak a Szentlélek örömével, szépségről beszéltek és utakat nyitottak meg. A zárt, magabiztos közösség, amely biztonságot keres a hatalommal való egyességkötésben és a pénzben, becsmérlő szavakkal nyilatkozik: sérteget és elítél. Talán elfeledkezik a gyermekkori anyai simogatásokról. Ezek a közösségek nem ismerik a simogatást, csak a kötelességet, a cselekvést, a külsődleges vallási előírásokba való bezárkózást. Ahogy Jézus mondta: „Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban tele vannak a halottak csontjaival és tisztátalansággal.” (Máté 23.27).

Gondoljunk most az egyházra, amely olyan szép és halad előre – állapította meg a Szentatya. Gondoljunk sok testvérünkre, aki szenved a Lélek szabadsága és az üldözések miatt a világ számos részén. De ezek a szenvedő testvéreink telve vannak örömmel és a Szentlélek erejével. Tekintsünk Jézusra, aki az evangelizálásra hív bennünket, hogy örömmel hirdessük nevét és ne féljünk a Szentlélek örömétől, ne zárkózzunk be magunkba - kérte homíliája végén Ferenc pápa.