A Szentatya új könyvének gyermek társszerzőivel találkozott Ferenc pápa február 22-én azokkal a gyerekekkel találkozott, akiknek kérdéseire az olasz nyelven „A szeretet előbb volt, mint a világ. Ferenc pápa ír a gyerekeknek” címmel megjelent könyv lapjain válaszolt. A találkozót a VI. Pál aula különtermében tartották.

Az amerikai jezsuiták által kiadott kötet február 25-én jelent meg Olaszországban. A könyvet tizennégy nyelvre fordították le.

„A legnehezebb kérdéseket nem a vizsgáztató tanárok tették föl nekem, hanem a gyerekek” – mondta el a Szentatya. Ferenc pápa szerint azért a gyermeki kérdések a legnehezebben megválaszolhatók, mert a gyerekek képesek meglátni a lényeget. A mélyről tör föl valami, amely mélyen megérinti a másikat, segíti megérlelni őt. A pápa egyenként köszöntötte valamennyi gyereket, megkérdezte tőlük, honnan jöttek, kíváncsian, rokonszenvesen. Angolból olaszra váltott, de főként spanyolul beszélgetett velük. Ajándékokat is kapott tőlük: belgiumi csokoládét, kanadai juharszirupot, ír sípot, a Fülöp-szigetekről egy kagylóhéjból készült tálkát, ausztrál csizmát, szicíliai édességet, s végül egy kenyai szobrocskát. A kínai kislánynak a pápa elmondta, hogy a She Shan-i Szűzanya képe előtt minden nap imádkozik Kínáért. A Szentatya legfőképp a gyerekek által saját kezűleg készített tárgyaknak és rajzoknak örült.

Amikor megkérdezték tőle, mi a legjobb a pápaságban, gondolkodás nélkül rávágta: „Az emberekkel lenni, közel lenni hozzájuk, azt szeretem nagyon, mert együtt lehetsz egy idős emberrel, egy gyermekkel, egy fiatal fiúval vagy lánnyal, egy felnőtt férfivel. Mindenki tanít neked valamit az életről, és éltet téged, kapcsolatban lehetsz az emberekkel. Ahhoz, hogy boldogok legyünk az életben az kell, hogy hidakat építsünk a másik ember felé.” Ami pedig a szenvedést illeti, Ferenc pápa a nagy Dosztojevszkij nyomán kérdezi: „Miért szenvednek a gyermekek? Biztosíthatlak titeket, hogy én, a pápa, aki úgy tűnik, hogy mindent tudok és mindenre megvan a hatalmam, nem tudok válaszolni erre a kérdésre. Az egyetlen dolog, ami fényt mutat nekem az az, hogy ezt a keresztet nézem, hogy megértsem, miért szenvedett Jézus – ez az egyetlen válasz, amit találhatok.”

Na és hogyan érzi magát pápaként? – faggatták tovább Ferenc pápát a gyerekek. „Nyugodt vagyok – felelte -, de csak azért, mert Isten megadja a kegyelmet, hogy soha ne veszítsem el a békét.”

Az ember élete nem mindig ilyen, hanem vannak benne örömteli pillanatok, de aztán olyanok is, amikor le vagy törve, s aztán vannak pillanatok, amikor nagy szeretetet érzünk Jézus iránt, a társak, az emberek iránt. Vannak olyan pillanatok is, amikor nem érzed az emberek iránti szeretetet, és egy kicsit elárulod Jézus szeretetét. Van, amikor úgy érzed, hogy szentebb vagy, máskor meg inkább bűnös. De az én életem ilyen. Soha ne rémisszen meg, hogy ha éppen rossz pillanatot élsz át, soha ne ijedj meg, ha bűnt követsz el, Jézus szeretet mindennél nagyobb. Menj el Hozzá, és hagyd, hogy átöleljen téged.”

A pápa visszaemlékezett rá, hogy gyerekként hentes akart lenni, az volt az első hivatása. Aztán amikor megkérdik tőle, hogy vajon nehéz mesterség-e pápának lenni, egyszerűen így felel: „Könnyű és nehéz, mint minden ember élete.” Az egyik gyermeki kérdés a lényegre tapint: „Te hogyan szereted Jézus Krisztus, hogy szereted Istent?” Mire Ferenc pápa így válaszolt: „Én igazából nem tudom, hogy szeretem-e Jézus Krisztust, igyekszem szeretni Őt, de abban biztos vagyok, hogy Ő szeret engem, ez egészen biztos.” És melyik szenteket csodálja leginkább? „A gyermek Jézusról nevezett Kis Teréz barátja vagyok, Szent Ignác és Szent Ferenc barátja. Ők hárman érintik meg legjobban a szívemet.”

Végül pedig egy üzenet Ferenc pápától, amit érdemes megjegyeznünk: „Jézus számára a gyermekek olyanok voltak, mint az út visszfénye az Atya felé.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír