Ez a nap egyben a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe. XVI. Benedeket Gregoriosz Laham görög-melkita pátriárka és a helyi melkita közösség elöljárója fogadta. Jelen voltak az eseményen: a libanoni államfő, a pátriárkák és püspökök, a Közel-Keletről tartott püspöki szinódus különleges tanácsa, egy ortodox, muzulmán, drúz küldöttség, illetve a kultúra és a társadalmi élet képviselői.

A bizánci rítusú egyházi ének után a Szentatya lerótta tiszteletét a bazilika szent ikonjai előtt, majd Laham pátriárka üdvözölte a pápát. Ezt követően Nikola Eterovic érsek, a püspöki szinódusok főtitkára mondott beszédet.

XVI. Benedek beszédében kiemelte, hogy a posztszinodális apostoli buzdítás olvasásához és megértéséhez adott irányelveket. Kiemelte: a dokumentum aláírásának napja egybeesik a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepével. Ez az emléknap a Közel-Keletről származik, ahol Kr. u. 335-ben már megtartották a Feltámadás-bazilika felszentelését követően, amelyet a Golgota-dombra, Urunk sírja fölé emeltek. A pápa utalt továbbá annak a jelenésnek a közelgő 1700. évfordulójára is, amely hozzájárult Nagy Konstantin megtéréséhez, aki aztán aláírta a Milánói Ediktumot és aki a Konstantinápoly nevet adta városának.

Az apostoli buzdítást a Szent Kereszt ünnepe fényében kell olvasni és értelmezni – mutatott rá a pápa. Így felfedezhető az Egyházban megkeresztelkedettek igazi identitása, amely állandó felhívás a szeretetközösségben való tanúságtételre. A szeretetközösség és a tanúságtétel a Húsvéti Misztériumban gyökerezik, Krisztus halálában és feltámadásában. A keresztény számára a kereszt felmagasztalása Isten feltétel nélküli szeretetét jelenti az emberek felé, a feltámadás távlatában. Ehhez hitre van szükség. A kereszt felmagasztalása a testvéri szeretetközösség iránti elkötelezettségre ösztönöz az egyházi közösségben. Ez a remény cselekedete.

A szinódusi atyák a Közel-Kelet helyzetével, a régióban élő keresztények nehézségeivel és reményeivel foglalkoztak a 2010 októberében a Vatikánban megrendezett tanácskozáson.

Az „Ecclesia in Medio Oriente” kezdetű apostoli buzdítás lehetővé teszi a jelen áttekintését a jövő perspektívájából, mindezt Krisztus szemszögéből nézve. A dokumentumban található bibliai és pasztorális irányelvek, a spirituális és ekkleziológiai mélyreható vizsgálatra szóló hívás, a liturgikus és hittani megújulás, a párbeszédre irányuló meghívás segíteni akar Krisztus követésében ebben a nehéz helyzetben is, amely gyakran fájdalmas. Ez a kialakult körülmény arra is ösztönözhet, hogy mellőzzük vagy felejtsük el a győzedelmes keresztet. Pedig éppen most van szükség a szeretetnek a gyűlölet, a megbocsátásnak a bosszú, az uralkodásnak a szolgálat, az alázatosságnak a büszkeség, az egységnek a megosztottság feletti győzelme ünneplésére – hívta fel a figyelmet a Szentatya. Arra buzdította a jelenlevőket, hogy ne féljenek megmaradni az igazságban és ápolni a hit tisztaságát. Ez ugyanis a győzelmes kereszt nyelvezete!

XVI. Benedek felhívást intézett olyan konkrét cselekedetek megvalósítására, amelyek egyre inkább hasonlóvá tesznek Krisztushoz, és segítik a különböző egyházakat, hogy visszatükrözzék a hívők első közösségének szépségét. Ilyen cselekedetekkel segíthetik, hogy a keresztények kikerüljenek a diszkriminációból és nyitottan és szabadon élhessék meg a keresztre feszített, meghalt és mindenki üdvösségéért feltámadt Krisztusba vetett hitüket.

XVI. Benedek az „Ecclesia in Medio Oriente” k. posztszinodális apostoli buzdításának átadásakor emlékeztetett a Konstantin császárnak tett isteni ígéretre: „Ennek jegyében győzni fogsz!”. Arra hívta a közel-keleti egyházakat, hogy ne féljenek. „Az Úr valóban velünk van a világ végezetéig. Ne féljetek, mert az egyetemes Egyház elkísér benneteket emberi és spirituális közelségével.” Végül Szűz Mária, Isten anyja közbenjárását kérte a bőséges isteni ajándékok elnyeréséhez. „Isten adja meg a közel-keleti népeknek, hogy békében, testvériségben és vallásszabadságban éljenek. Isten áldjon meg mindannyiótokat!” – zárta beszédét XVI. Benedek az „Ecclesia in Medio Oriente” k. poszt-szinodális apostoli buzdításának átadásakor Harisszában.

Vatikáni Rádió/magyar Kurír

* * *

A közel-keleti Egyház  című, szinódus utáni apostoli buzdítás három fő részből áll. Az első rész az ökumené, vallásközi párbeszéd, migráció kérdésével foglalkozik. A második rész a pátriárkáknak, püspököknek, papoknak, diakónusoknak, szeminaristáknak, a megszentelt élet képviselőinek, a világban élő keresztényeknek, a családnak, az ifjúságnak feladatairól szól, a harmadik rész a Szentírásról mint a közösség és a tanúságtétel forrásáról, valamint a liturgia és szentségek, az ima, a  zarándoklatok, az evangelizáció és a karitász, a katekézis, a keresztény nevelés szerepéről szól.

Bevezetésében a Szentatya leszögezi: Az ökumené és a vallásközi párbeszéd csak akkor lehet sikeres, ha a közel-keleti katolikus egyház először saját magában szítja fel az egység, a szeretetközösség szellemét. Az Egyház tanúságtétele az egyes hívők hitének megújulásától válik hitelessé. Az egység a Szentlélek műve, amit Isten igéje, a szeretetben végzett szolgálat, az Eucharisztia és az imádság táplál.  

Az egység az állandó imából születik, mely képessé tesz, hogy igazságban éljünk és a szeretet cselekedeteit hajtsuk végre.  A dokumentum leszögezi azt is, hogy a vallás terén bármiféle megszorítás vagy erőszak Isten akaratával ellenkező. A vallási tolerancia nem elég: tovább kell lépni a vallásszabadság felé.  A keresztények évszázadok óta élnek a térségben, mindhárom nagy vallás követői együtt alakították ki a Közel-Kelet gazdag kultúráját. A katolikusoknak joguk van tehát teljes értékű állampolgárként részt venni hazájuk építésében.

Az Egyház egyetemessége jegyében egységre, kommunióra hívja valamennyi közel-keleti egyházat és részegyházat. Ennek az egységnek a megteremtésében  mindenkinek – pátriárkáknak, püspököknek, papoknak, diakónusoknak, szerzeteseknek, világiaknak, családosoknak fiataloknak fontos feladatuk van – áll a dokumentum második részében.

A Krisztussal való egység és a tanúságtétel (ami az Egyház alapvető hivatásának része) voltaképpen egyazon valóság két aspektusa. Mindkettő a Szentháromságból forrásozik, alapja Isten igéje és a szentségek. Ezért fontos a Szentírás olvasása. Fontos, hogy legyen minden családban Biblia, a katolikusok járuljanak a szentségekhez, és szüntelenül imádkozzanak. „A mai világ kihívásaival szemben új evangelizációra hívtam az Egyházat- írja a Szentatya. Ez csak akkor lesz gyümölcsöző, ha teljesen Jézus Krisztust állítja a középpontba. Alapja önmagunk evangelizálása”.

A dokumentum a pápa buzdításával zárul: Ne féljetek! Az Egyház kezdetekor is voltak nehézségek, ma is vannak. Ez imádságra ösztönöz és megújult lelkipásztori lelkesedésre hív.

Egyben kéri a politikai és vallási hatóságokat, enyhítsék a közel-keleti keresztények szenvedéseit, és szüntessék meg annak okait.

Magyar Kurír