A szent koldus

Az öreg koldus neve Dobri Dobrev, jelenleg 97 éves, és Szófia utcáin alázattal koldul. Szemében a menny szelíd derűje, és természetes egyszerűséggel csókol kezet egy gyereknek. A bolgár főváros lakói úgy tekintenek rá, mint egy ikonról leszállt szentre. Keleti és festői a megjelenése, mint azoknak a régi sivatagi remetéknek, vagy modern korunk egyik új „Krisztus bolondjának”.     Dobri Dobrev az Isten embere, ő az a szegény gazdag, egy evangéliumi csoda, és Szent Pál apostol szavainak az utódja „Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig.” (1Kor 4,12-13) Egy felületes szemlélőnek a főváros nyüzsgésében észrevétlen maradhat, rengeteg a koldus és a szegény ember Szófiában.      1988-ban, Dedo Dobri, ahogy a bolgárok nevezik, lemondott a régi életéről, és elkezdett az utcákon és a templomok bejáratánál koldulni. Havi jövedelme a 80€ nyugdíj, és ezen minden nap a falujából - Bailovoból Szófiába utazik, 50 km-t busszal, hogy pénzt gyűjtögessen garasról-garasra. A Balkán talán leginkább elkereszténytelenedett országában, ahol már csak néhány kolostor működik, a templomok konganak, az öreg Dobri Dobrev állhatatosan koldul Krisztusért és az egyházért, de nem a maga számára, hiszen mindennapi kenyere mindig is az imádság marad, ami nem kerül semmibe!

      Általában a „Nyevszkij Szent Alexander” székesegyház vagy a „Szent Cirill és Metód” temploma előtt látható, kezében egy bádog- vagy műanyag doboz, ebe gyűjtögeti össze a járókelők „szánalmát”, majd minden pénzt templomoknak vagy kolostorok restaurálásáért ad, vagy a szerzetesek megélhetéséért, vagy a nála sokkal szegényebb embereknek. Sokan látták már azt is, amint a pénzt egy jól ismert személynek adta át, hogy egy-egy kolostor bankszámlájára betegye. Mikor megkérdezték tőle, miért hagyta el a szent könyveket és kezdett el koldulni, egyszerűen azt válaszolta: „Pénzt gyűjtünk a kolostorok számára. Helyreállítjuk a szükséget szenvedő romos templomokat. Felújítják őket, mi túl sokat nem tudunk tenni, de ... ennyit megtehetünk.”
      Isten mindig ott támaszt szenteket, ahol a leginkább kihalt már a hit, zűrzavar uralkodik a fejekben és a szívekben. A pénzén sok más építkezett itt a földön, és Dobri önmagának otthont a mennyben. Csak az Isten tudja, hogy az ő egyszerű és megható példája hány lelket rázott fel már a vallási közönyből és térített a hit útjára!
      Először Szófiától a néhány kilométerre található Elesnita kolostornak gyűjtött, és íme Isten segítségével 2006-ban a kolostor templomot felújították és felszentelték. 2009 májusában egyszer csak így szólt a „Nyevszkij Szent Alekszander” székesegyház vagyonkezelőjéhez: „Gyere velem, hogy adjak egy kis pénzt a templom számára!”
   Nehéz elhinni, hogy a Balkán legnagyobb temploma és szimbóluma, a „Nyevszkij Szent Alekszander” székesegyház, amelyben havonta imádságra és zsinatra gyűlnek össze a bolgár püspökök, hatalmas pénzügyi segítséget kapott az öreg Dobritól. Ez rejtve maradt volna a világ előtt, ha tavaly a Tiveriopoli Tihon püspök nem adta volna hírül a sajtónak: „Nem jön, hogy elhiggyem, amikor a nyugtát megláttam, és hihetetlen, hogy a legnagyobb adományozója a patriarchális székesegyháznak az Öreg Dobri, a népviseletbe öltözött és mindenki által ismert koldus, aki mindenki előtt meghajol. Az Öreg 35.700 levát (majdnem 20.000€).Ez az oly annyira szerény és szegény ember adományozta az évtized legnagyobb összegét a „Nyevszkij Szent Alekszander” székesegyháznak!”