Az Ifjúsági Eucharisztikus Mozgalom nemzetközi találkozóját augusztus 4-től 10-ig tartják Rómában. A világ minden kontinensére kiterjedő mozgalom éppen száz éve, 1915-ben jött létre, az első világháború fájdalmas tapasztalatai nyomán. A Vatikáni Rádió tudósítása.

A jezsuita atyák kezdeményezésére létrejött ifjúsági mozgalom az Eucharisztiában velünk lévő Jézust állította a fiatalok lelkiéletének a középpontjába, aki minden ország összes fiatalját képes egybefogni és akihez imádkozni kezdtek a fiatalok a háború sötétségében, hogy békét teremtsen a világban.

A mostani centenáriumi találkozó mottója egy jánosi gondolat Jézus búcsúbeszédéből: „Az öröm legyen veletek” (Jn 15,9). Pénteken reggel kilenc órától népesítette be a VI. Pál termet az a kétezer fiatal, akik az Ifjúsági Eucharisztikus Mozgalom hatszáz családját képviselik a világ minden tájáról, ahol összesen másfél millióan tartoznak ehhez a nagy családhoz azzal a céllal, hogy Jézus barátai akarnak lenni, miközben részt vesznek az ő küldetésében.

Pénteken délelőtt 11 órakor érkezett Ferenc pápa a fiatalokhoz, akit a mozgalom nevében Adolfo Nicolás jezsuita legfőbb elöljáró köszöntött, majd a pápa szabadon válaszolt a fiatalok kérdéseire.

Feszültség és konfliktus állt az első két kérdező kérdéseinek a középpontjában. Mit gondoltok, mi lenne a világból feszültség és konfliktus nélkül? – kezdte a válaszát Ferenc pápa. Egy nagy temető, mert ott, ahol már nincs élet, ott aztán tényleg nincs sem feszültség, sem konfliktus. Ahol ellenben élet van, ott van feszültség és van konfliktus. Ugyanakkor szükséges, hogy elemezzük és értékeljük ezeket a konfliktusokat. A konfliktusok révén növekedsz, nő a bátorságod is. Bátorság nélkül a fiatal olyan, mintha nyugdíjas lenne.

Feszültségek adódnak a családban is, persze, és hogyan is lehet azokat feloldani..? Párbeszéddel! – folytatta rögtönzöt gondolatait a Szentatya. Abban a családban, ahol van helye a párbeszédnek, a problémák szépen megoldódnak. Éppen ezért ne féljetek a feszültségektől! De ne keressétek azokat önmagukért, mert akkor kiállhatatlan kötözködő leszel. A feszültség segít bennünket, hogy egy lépést tegyünk a harmónia felé, ami aztán lassan újabb feszültséget szül. Összefoglalva: először is ne féljetek a feszültségtől, mert az növekedést ad; másodszor, párbeszéddel oldjátok meg a konfliktusokat; harmadszor pedig, ne ragaszkodjatok túlságosan az egyes feszültségekhez, problémákhoz. Egy fiatal feszültség nélkül olyan, mint egy nyugdíjas halott, de beteg az a fiatal, aki csak feszültségben tud élni.

A konfliktus sokszor a különbözőségből adódik és ez egy társadalmi feszültség – hangsúlyozta Ferenc pápa. Ezek segítenek megérteni a különbözőségeket és keressük azt a megoldást, mely egy olyan egység felé vezet bennünket, melyben meg tudjuk őrizni az identitásunkat. A konfliktusokat tehát az identitás, az azonosságunk tiszteletben tartásával lehet megoldani. Például, a migránsok, a menekültek esetében, mint a rohingják Ázsiában, ha őket megoldás nélkül, csupán enni- és innivalót adva nekik, egyik országból a másikba küldjük, anélkül, hogy elfogadnánk őket, akkor ez konfliktust teremt, erőszakot szül, és gyilkossághoz vezet – figyelmeztetett az egyházfő.

Pelé szurkolója azt kérdezi tőlem – folytatta tovább a pápa –, hogy mi volt a legnagyobb kihívás az én szerzetesi életemben? Azt mondanám, hogy az Úr békéjének a keresése. Ez egy dolog, amit jól meg kell tanulni és mindig kérni kell az Úrtól. A béke azt jelenti, hogy a kihívásokban, a feladatokban az Úr kísér téged, közel van hozzád. Ehhez kérni kell azt a kegyelmet, mellyel meg lehet különböztetni azt a békét, amit az Úr ad, attól, amit a gonosz ad. Az igazi béke mindig Jézustól jön, még akkor is, ha néha be van csomagolva egy keresztbe. De Jézus békét ad neked még ebben a próbatételben is. Ellenben a másik oldalon felületesen adnak neked békét, látszólag, ami könnyen elégedetté tesz, de belül azért csalás van elrejtve. Ezért kell kérni a kegyelmet, hogy meg tudjuk különböztetni a hamis békét az igaztól. Az igazi béke jele az öröm, a mély és tartós öröm, melyet a gonosz nem tud megadni.

Pin-Ju Lu azt kérdezte tőlem, hogy melyek az igazi öröm jelei manapság a huszonegyedik században. Az első ilyen jel a remény, vagyis olyan fiatalokat látni, mint ti, akik hiszitek, hogy Jézus jelen van az Eucharisztiában, akik hiszitek, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél, hogy a béke erősebb a háborúnál”.

„Mi volt a legnagyobb örömed, miután pápává választottak?” – így szól Lu kérdése. Az, hogy minden nehézség, feszültség és konfliktus ellenére van remény, látok reményt. Sokszor mondom, hogy mostanában folyik a harmadik világháború, apró darabokban. Ennek ellenére annyi sok olyan jelet látok, ami reményre ad okot.

Magat Diop a családról kérdez, a két generáció közötti feszültségről. A szülők és gyerekek közötti feszültségről van szó, de a papa és a mama közötti problémákról is. De van egy másik generáció, a nagyszülők elfelejtett nemzedéke ez, pedig ők a család emlékezete, az ország emlékezete, a hit emlékezete. De most hadd kérdezzek valamit tőletek! Beszéltek ti a nagyszüleitekkel, megkérdezitek őket, hogy miként volt ez, hogyan történt az? Látom, kérdezitek őket, tegyétek is, mert ők a bölcsesség forrása, az élet emlékezete, a feszültségek és konfliktusok emlékezete.

A pápa végül egy kedves történetet mesélt el a fiataloknak egyy nagymamáról: „Egyszer itt a téren körbejártam az autóval a hívek között, és észrevettem egy kedves nagymamácskát. Csak úgy csillogott a szeme! Szóltam is, hogy álljunk meg, le is szálltam a kocsiról, odamentem hozzá és megkérdeztem tőle, hogy hány éves. Azt mondta: »92«! »Ez nagyon szép és igazán örvendetes! De mondja csak nekem, hogy mi a titka annak, hogy az ember elérkezzen a 92. évéhez?« »Az, hogy raviolit eszem. De azt én csinálom ám!« – felelte a nagymama.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír