A mai liturgia azt a bűnös asszonyt állítja elénk, aki „könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal” (Lk 7,38b) – kezdte beszédét a Szentatya. Jézust egy farizeus hívta meg házába – egy farizeus, aki bizonyos szintű kultúrával rendelkezik, és szeretné hallani Jézus tanítását, szeretne többet tudni róla. És szívében elítéli úgy a bűnös asszonyt, mint Jézust, hiszen „ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti”. (Lk 39b) Ez a farizeus nem volt rossz ember, csak nem tudta megérteni a nőnek ezt a gesztusát.

„Nem érti az alapvető gesztusokat, a nép alapvető gesztusait. Talán ez az ember elfelejtette, hogyan kell megsimogatni egy gyereket, hogyan vigasztal egy nagymama. Elméletei, gondolatai és másokat vezető élete közepette – hiszen lehet, hogy tanácsadó farizeus volt – megfeledkezett az élet alapvető gesztusairól, az első gesztusokról, amelyeket épphogy megszülettünk, kezdünk megtapasztalni szüleinktől” – mondta Ferenc pápa.

Jézus szelíden és gyengéden, de a fejére olvas ennek a farizeusnak. Jézus türelme, szeretete és akarata, hogy mindenkit megmentsen, arra viszik, hogy elmagyarázza, mit tett ez az asszony, és milyen udvarias, szívélyes gesztusokról feledkezett meg a farizeus. És mindenki zúgolódása közepette Jézus azt mondja az asszonynak: „Bűneid bocsánatot nyernek. A hited megmentett. Menj békével!” (Lk 7,48b; 50b)

„Jézus csak a nőnek mondja, hogy »hited megmentett« – a nőnek, aki bűnös ember volt. És azért mondja neki, mert meg tudta siratni bűneit, meg tudta bánni bűneit, ki tudta mondani, hogy »én egy bűnös nő vagyok«, ki tudta ezt mondani önmagának. A többieknek, akik nem voltak rossz emberek, Jézus nem mondja, hogy megmentette volna őket a hitük, ők ugyanis csak azt gondolták magukról, hogy nem bűnösök. Számukra a bűnösök mindig mások: a vámosok, az utcanők…, ők voltak számukra a bűnösök. Jézus csak annak mondja, hogy »meg vagy mentve«, aki ki tudja tárni a szívét, és be tudja ismerni, hogy bűnös. Az üdvösség, a megmenekülés csak akkor száll szívünkbe, ha kitárjuk azt bűnösségünk valósága előtt” – fejtette ki homíliájában a pápa.

Jézussal különleges módon tudunk találkozni bűneinken keresztül – emlékeztetett a Szentatya két héttel ezelőtti szavaira. Ez eretnekségnek tűnik, de Pál apostol is azt mondja, hogy csak két dologgal dicsekszik: bűneivel és a feltámadt Krisztussal, aki őt megmentette. „Ezért tehát beismerni bűneinket, beismerni, hogy szerencsétlenek vagyunk, elismerni azt, amik és akik vagyunk, illetve azt, amit képesek vagyunk megtenni vagy meg is tettünk, nyitja meg számunkra a kaput Jézus gyöngédsége felé, Jézus bocsánata felé. Ez vezet el minket Jézushoz, aki azt mondja: »Menj békében, a hited megment téged«, mert bátor voltál megnyitni szívedet afelé, aki valóban meg tud menteni téged. Jézus azt mondja a képmutatóknak: »A vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában.« (Mt 21,31b) Ez kemény! Akik viszont bűnösnek érzik magukat, azok bűneik megvallása által megnyitják szívüket a Jézussal való találkozásra, aki vérét mindnyájunkért adta.

Magyar Kurír