„Gaude Mater Ecclesia”, vagyis „Örvendj, Anyaszentegyház, ujjongj, Egyház, Édesanya” – idézett egy középkori himnuszt a szentmise elején a főpásztor. Hatalmas öröm tölti el a Szombathelyi Egyházmegyét, tette hozzá, hiszen egy papot és négy diakónust szentelnek. 

Maulbertsch a püspökvár mennyezetfreskóján a Szombathelyi Egyházmegyét mint édesanyát ábrázolja, mint örömmel teli, életet adó édesanyát. Egyházunk él, életet ad, diakónusokat és papot szentel. Öröm van a meghívó Isten szívében, és öröm van bennünk és bennetek. Isten tekintete megakadt rajtatok, titeket szólított, barátjának hívott titeket – fogalmazott Székely János, majd elmondta, hálaadás ez az ünnep a szentelendők mellett a jubiláns papokért is; név szerint fölsorolta a püspök a vas-, arany- és ezüstmisés lelkipásztorokat.

Szentbeszédében Székely János elmondta, hogy a szentmise olvasmányait a szentelendők választották. Szentleckeként a szeretethimnusz hangzott el az Első korintusi levélből. A főpásztor rámutatott: a szeretet ajándékának megéneklése ez a gyönyörű himnusz; a szereteté, mely egészen sajátosan kell, hogy a pap életének a szíve legyen.

A papságunk szíve, legmélyebb titka a szeretet titka. A papságra való meghívás szeretetből fakadó meghívás. És a hívásra kimondott igen szeretetből kimondott igen. A papság ajándék és titok. Szeressétek az Istent, járjatok szüntelenül az ő fényességében. Szobátok és lelketek rejteke legyen egészen az Övé. Úgy olvassátok a Szentírást mint Isten szerelmes levelét, vegyétek nap mint nap örömmel a kezetekbe a zsolozsmát, ez zengje át a napotokat, éljétek át benne a békét, amit csak Isten adhat és amit senki el nem vehet tőletek – biztatta a szentelés előtt állókat a megyéspüspök. 

Majd Jelenits István piaristát idézte, aki gyakran mondta a papi hivatásról, hogy hasonlít a hegymászóra, aki nemcsak a csúcsra följutásnak örül, hanem a mászásnak, az erőfeszítésnek is, azt is örömmel vállalja.

Éljetek szeretetben, akkor is, ha ennek a szeretetnek ára van – biztatott a főpásztor. – Szeressétek a rátok bízottakat. Legyetek jó pásztorok, akik megkeresik az elveszettet, bekötözik a sebeket, akik a megroppant nádszálat nem törik össze, a pislákoló mécsest nem oltják ki. A Szeretethimnusz üzenje ma számotokra ezt: a papságom szíve a szeretet.

Evangéliumként a szőlőtőről szóló részt választották a szentelendők. Székely János ennek kapcsán elmondta, az Isten elsősorban nem valamit akar, nem a szolgálatot, hanem az egész embert, szeretetből hív, arra hív, hogy egyek legyünk ővele, ahogy a szőlővessző egy a szőlőtővel. Arra hív, hogy őbenne éljünk és általa gyümölcsöt teremhessünk.

Végül az istendicséret örömének és az ebből fakadó békének átélését kívánta a püspök a szentelendőknek, akikhez név szerint is szólt, és akik a prédikáció után a kézrátétel által részesültek az egyházi rend szentségében.

A szentelés szertartása után Rácz Ágoston együtt mutatta be a legszentebb áldozatot főpásztorával, Fekete Szabolcs segédpüspökkel és a jelen lévő papsággal.

A szentmise végén hálaadó imádság hangzott el, melyben Szent Márton püspök és Boldog Brenner János közbenjárását kérték, majd újmisés áldással zárult az ünnep.

A szentelési szentmise visszanézhető ITT.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír