A szentmisét megelőzően a szülői házban Haller László toronyi plébános áldotta meg azt a miseruhát, amelyet az újmisés édesanyja segítségével magára öltött. Ezt követően kapta meg a szülői áldást, amellyel útnak indult az oltárhoz bemutatni első szentmiséjét.

A szentmise elején az egyházközség és az önkormányzat képviselői, valamint Haller László is köszöntötte az újmisést.

A plébános köszöntőjében felidézte, hogy a megyéspüspök néhány napja egy papot szentelt, akire a toronyiak nagyon büszkék, hiszen közülük való. Megemlítette, hogy Ágoston atya hivatása Perger Gyula plébánossága alatt indult el és növekedett. Az újmisés lelkipásztor visszamegy Rómába tanulni, de visszavárja az egyházmegye és az egyházközség is. Kérte Ágoston atyát, mindig érezze otthonának a helyi plébániát és a templomot. A Jóisten kegyelmét és a Szűzanya segítségét kívánta a fiatal papnak.

A szentmisén római diáktársai, valamint a Szombathelyi és a Győri Egyházmegye papnövendékei voltak Ágoston atya segítségére, ünnepi szónoka pedig Perger Gyula kőszegi plébános volt, aki beszédében a meghívásról beszélt, arról, hogy az újmisés felismerte az Isten által fülébe súgott szót, amivel meghívta őt erre a nagyszerű hivatásra.

Megszólította az Úr, és ő vállalta is a küldetést.

Kimondhatatlanul nagy kitüntetés, hogy az Úr gyenge, gyarló embereket használ művének folytatására; kimondhatatlan ajándék és kegyelem Isten követének lenni az emberek között.

A mindenható Istennek szüksége van ránk; meg akarja osztani velünk szolgálatát, szeretetét.

A plébános arra kérte Ágoston atyát, hogy ugyanaz a lelkület legyen benne, mint Krisztusban volt. Szavai, tettei, élete hozzák közelebb az emberekhez Isten szeretetét.

Minden pap az Atya ajándéka, Jézus Krisztus szeretetének a jele, a Szentlélek műve.

A pap is alakulóban van, vétkező ember, aki szenved a terhektől, feszültségektől – fogalmazott Perger Gyula, és a hívekhez fordulva hangsúlyozta, hogy a papot nem szabad sem szentnek, sem bűnösnek kikiáltani. A pap maga is sokszor távol érezheti magát az Istentől, mégis eszköze a Krisztussal való találkozásnak. Ahol pap van, ott utolérhetővé válik Jézus, hiszen Jézus felbonthatatlan szövetséget kötött vele, minden ember javára és üdvösségére.

A szónok ezután ismét felhívta az újmisés atya figyelmét arra, hogy az irgalmat hirdeti, Isten végtelen szeretetének a földre szállását, az Irgalmat, aki maga a keresztre feszített Jóság. Irgalmasnak kell lenni másokhoz, miközben mi is bűnösök vagyunk. Amikor irgalmasok vagyunk, megérezzük, hogy valaki más cselekedett általunk.

Segítettem másoknak, amikor magam is segítségre szorulok. Szeretni tudtam, amikor magam is szomjazom a szeretetre. Ilyenkor ébred rá a pap, hogy az irgalom Isten életében való részesedés.

Irgalmas leszek, és akkor biztos lehetek abban, hogy Krisztus beszél és cselekszik is általam. Legyen bátorságod, hogy kövesd Jézus Krisztust! Arra kaptál küldetést, hogy esendő ember létedre Isten adományait közvetítsd az embereknek. Kívánom, hogy legyél ajándék és áldás! – fogalmazott a kőszegi plébános.

A szentmise végén Ágoston atya mindenkinek megköszönte, hogy elkísérte, segítette a papság felé vezető úton. Megemlítette gyermekkora kedves plébánosát, Póka Jenő atyát, valamint Perger Gyula atyát, Orbán Márk OFM atyát és Császár István atyát, szüleit, különösen édesanyját, nagynénjeit, rokonait, tanárait, valamint a papnövendékeket és paptársakat, akik jelen voltak az újmisén vagy a távolból gondoltak rá.

A szentmise végén az újmisés áldásban részesítette a jelenlévőket.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír