Modern, de mégsem hivalkodó, a természettel teljes összhangban lévő, azt tiszteletben tartó épületegyüttes bújik meg a fákkal körülölelt völgyben. Mosolyogva jön elém a házigazda, vagy ahogy hivatalosan nevezik: a gondnok. Gallai Zsuzsa olyan kedvességgel fogad, mint egy rég nem látott jó barát. Egyből frissítővel kínál, akárcsak minden hozzájuk betérő vendéget.

Az egykori gőzmosoda épületében ülünk le. A mintegy százéves építmény egy részét sikerült csak megmenteni. Felújították és bővítették, ebből alakították ki az étkezőt – meséli Zsuzsa. – Emellett található Pannonhalma legrégebbi kútja – avat be a hely történelmébe. Sajghó Benedek pannonhalmi főapát építtette még az 1700-as évek derekán, róla kapta a nevét. A kút pedig azóta is, mintegy három évszázada hűen szolgálja az apátságot: hatalmas, boltíves csatornarendszereken keresztül pumpálja a vizet a várba, ebből öntözik például a gyógynövénykertet.

A völgyecskében kaptak helyet a közösségi terek, fent a dombon, szinte már az erdőben pedig a négy ház. Összesen 67-en tudnak itt megszállni, de talán nem is ez a legjobb szó, ha a Szent Jakab Házról beszélünk. Ahogy Zsuzsa lassan körbevezet, egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy ez nem csak egy szállás. Sokkal többet kap itt az ember, szinte tapintani lehet az ezerötszáz éves bencés lelkiséget, és nem a falakon lévő kereszt miatt. Ott van abban a nemes egyszerűségben, ami a helyet jellemzi. Szent Benedek regulájában kiemelten ír a vendégfogadás fontosságáról, ami ennek az egyszerű zarándokszállásnak is lényege. A vendég szeretete, megbecsülése az, ami ellenpontozza a közös mosdóból és emeletes ágyakból fakadó kvázi-puritánságot a ropogós ágyneműben és levendulától illatozó szobákban. A csend olyan mély, hogy szinte elveszek benne, mégis megnyugtat. Ezt érzem a kis erdei kápolnában is, ahol hosszasan beszélgetünk.

– A Szent Jakab Ház legszebb része a kápolna. Szinte beleolvad az erdőbe. Itt vallásától függetlenül mindenki megnyugvást találhat. Nem az elvárásokról szól, nem arról, hogyan kellene itt viselkedni. Minden látogató, zarándok itt megpihenhet, elgondolkozhat. Az egyszerűsége, a letisztultsága hat ránk. Itt például nincsen kereszt sem kitéve. Az alapító Fidél atyát mikor megkérdezték, hogy hova tesszük majd a keresztet, azt válaszolta, hogy itt bőségesen van.

Felpillantva egyből világossá válik, mire gondolt. Az egymás felett elhelyezkedő vörösfenyő gerendák mind szabályos keresztet formáznak.

A kis kápolna 20 négyzetméteres, nincs ajtaja, bárki betérhet. Ahogy az a kis őzike is, amelyik egyik este szintén betévedt a szentélybe. Bár nem meglepő ez itt. Gyíkok, siklók, mátyásmadarak és sok más állat lakóhelye az erdő.

– Milyen gyakran sétálsz fel ide?

– Heti egyszer biztosan. Nagyon jó itt leülni, hallgatni az erdőt. Gyönyörű fények vannak.

A beszűrődő napsugarak különös meghittséget adnak a helynek. A csend, amely a szavak között ránk telepszik, megnyugtató. Itt a hallgatásnak is mélysége van.

– Itt találtam vissza a vallásomhoz – meséli Zsuzsa. – Bár katolikus neveltetésben volt részem, mindig is érdekeltek más tanok. Itt azonban rájöttem, hogy például a manapság annyira trendi hangtálak élményét nyújtja a templomi orgona is. Egy kis nyitottság kell csak, és máris észreveszed, hogy mindaz, amit napjainkban az életről, az életvezetésről tanítani próbálnak népszerű kurzusokon, azt itt a bencés szerzetesek mind tudják. Csak sokkal régebb óta, és sokkal mélyebb lelki háttér van mögöttük.

Bevetjük magunkat az erdőbe, ahol nincs kitaposott ösvény vagy túraútvonal. Csak a háborítatlan természet.

– Ez Pannonhalma legrégebbi része, innen nőtt ki évszázadok alatt a város. Egykor itt házak álltak. A múlt egy darabjából nőttek ki az itt nyíló nárciszok és liliomok. A házak már eltűntek, de az egykor oly gondosággal nevelt kultúrnövények és virágok még mindig nyílnak. Tele van az erdő csodákkal – lelkesedik Zsuzsa.

Közben kaptatunk fel a dombon, ahol egy magányos öreg hölgy vár bennünket: a százéves szelídgesztenyefa. Rajta ütött-kopott hinta, mellette egy kicsiny pad, amely felett jócskán eljárt az idő. Évtizedek óta várja így a zarándokokat, hogy a nagy fa tövében megpihenjenek, és egybeolvadjanak a természettel.

– A Szent Jakab Ház két híres zarándokútvonal kereszteződésében fekszik. Pannonhalmán vezet keresztül a Magyar Camino, ami Budapestről indul és Lébényig tart, és megy tovább Ausztrián keresztül Composteláig. Végállomása a több mint 800 éves egykori bencés apátsági templom, amelynek védőszentjéről kapta a nevét vendégházunk. A másik a bencés kolostorokat összekötő Camino Benedictus, a Tihanyi Apátságtól Pannonhalmán keresztül szintén Lébényig húzódó zarándokútvonal.

– Akkor a vendégházba is elsősorban zarándokok érkeznek?

– Egyáltalán nem. A Szent Jakab Ház mindig is nyitott volt mindenki számára, aki csendre, nyugalomra vágyik. Arra, hogy kiszakadjon a hétköznapi rohanásból, és eltöltsön egy kis időt a családjával vagy épp önmagával. Szoktak itt lenni csapatépítő tréningek és osztálykirándulások is. Szerintem Pannonhalma nem „egynapos” város, érdemes több időt rászánni. Felmenni egy szerzetesi imaórára, felfedezni a főapátságot és megkóstolni a saját teánkat, borunkat vagy a helyi termelők portékáit. Igyekszünk a ház étel- és italkínálatába is beépíteni ezeket.

A vendégekre Kati néni főz, a Szent Jakab Ház „nagymamája”, aki féltő gondoskodással bánik minden ideérkezővel.

– Hihetetlen szeretettel teszi eléd az ételt, és bármit megfőz, amit kérsz. Volt, hogy vegetáriánusok voltak a vendégeink, és szinte falták a főztjét. Kérdezték is tőle, hogy mit tett bele, mert annyira finom. Kati néni pedig egyszerűen csak ennyit válaszolt: „Hát, leányom, ez csak zöldségleves.”

Ahogy ő, úgy Franci, a takarító is nélkülözhetetlen a házban.

– Neki köszönhetjük, hogy mindig minden csillog-villog. Bár a szükséges komfort biztosított a lakóterekben, a terek rendkívül letisztultak és minden felesleges túlzást nélkülöznek. Így különösen fontos a tisztaság: belépve egyből érzed az illatát, az ágynemű ropog, a padlóról enni is lehetne. Mindez pedig Francinak köszönhető.

Zsuzsa meg is mutatja az egyik házat a négy közül. A közös nagy hálóban egyszerű, de láthatóan minőségi, emeletes faágyak, négyesével fülkeszerűen elrendezve. A fény árad be a teraszajtókon. A nagy szoba mellett egy kisebb: a tanári, vagy ahogy maguk között hívják, a parancsnoki. Ebben két ágy van, így összesen tizennyolcan férnek el itt. Három ugyanilyen ház áll a vendégek rendelkezésére, és egy negyedik, ahol a családok két szeparált, egyenként hatfős apartmanban pihenhetnek, ezek mindegyike teakonyhával felszerelt, ahogy a szintén ebben az épületben lévő egyszemélyes szoba is. Aki pedig szeretne, sátorozhat is.

Megannyi élményt és oly sok meglepetést rejt a nyugalom eme csöppnyi szigete, és mindenkinek ad valamit. Látogatónak és dolgozóknak egyaránt. Zsuzsa három éve a közösség tagja, de szinte minden egyes vendégről őriz valami emléket, egy meghatározó pillanatot.

– Egy görögkatolikus csapat vendégeskedett nálunk. Távozásuk előtt mind az ötvenen körbeálltak és énekeltek nekem hálájuk jeleként. Ott, akkor őszintén meghatódtam, hogy ennyit jelentett nekik az, amit elsősorban nem én, hanem az egész hely szellemisége nyújtott.

Pannonhalmán a Cseider-völgyi Szent Jakab Háznak lelke és szellemisége van, amit átérezhet minden látogató, legyen vallásos, vagy sem. Itt feltöltődhetünk és megerősödhetünk önmagukban, lelkünkben, végső soron Istenben.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság