Brindisi Szent Lõrinc
XXIII.
János pápa egyháztanítóvá avatta Brindisi Szent Lőrincet. Apostoli
Tanító megtisztelő címe apostoli életmódjára, és arra a missziós
tevékenységre utal, amelyet egész Európában kifejtett. A szent alakja
ragyogó fényességgel tűnik elénk, szemben ellenfele, fra Paolo Sarpi
homályos személyével. Sarpi, aki éppen úgy szerzetes volt, mint Lőrinc,
zseniális tehetség volt, és még ma is világhíresség lenne, ha a
természettudományos kutatás területén maradt volna.Mindkét szerzetest
nagy feladatokra hívta meg Isten, de kettőjük közül csak az egyik érte
el az életszentséget, a másik mint az egyháztörténelem tragikus alakja,
kiközösítve és kiengesztelődés nélkül halt meg. Életük több esztendőn át
párhuzamosan haladt. Velencében sokszor találkoztak, mindkettőjükben
égett a szerzetesi élet eszménye, és fiatalos lelkesedéssel vágtak neki
az osztatlan istenszolgálatnak. A túlzott vezeklés Lőrinc egészségét úgy
megviselte, hogy később szinte lehetetlennek látszott, hogy missziós
munkát végezhessen. Sarpi, aki szervita volt, szintén kemény aszkézisben
élt. Már középiskolás korában lemondott a húsról és a borról.
Mindketten engesztelő áldozattá akartak válni az emberekért, akiknek
tobzódó élete a szemük előtt zsibongott.Felismerve, hogy Velencében
otthonra találtak a szabadgondolkodók, illetve a közeli Pádua
egyetemének vonzását érezve mindketten nagyon buzgón tanultak. Sarpit
egészen magával ragadta és lebilincselte a világi szellemű humanista
képzés. A fiatal kapucinust, Lőrincet ezzel szemben egy könyv kerítette
hatalmába: a Szentírás. Úgy olvasta a Bibliát, mintha tegnap, egészen
frissen írták volna. És úgy szerette, mintha a menyasszonyát szerette
volna benne. Úgy megtanult héberül, hogy prédikálni tudott a zsidóknak! S
nemcsak olvasta, hanem megmaradt benne az olvasott szöveg annyira, hogy
saját bevallása szerint szóról szóra le tudta volna írni a héber
szöveget, ha valamilyen szerencsétlenség folytán minden héber szentírási
szöveg megsemmisült volna.Emellett Lőrinc született szónok volt.
Életszentségének és csodatételeinek híre messze megelőzte. Ha valahova
készült, a templomot már órákkal előbb zsúfolásig megtöltötték az
emberek, hogy hallhassák és láthassák. Azokban az években, amikor ,,a
szent tábornok\\\\\\\\\\\\\\\'\\\\\\\\\\\\\\\' gyalog járta végig Európa
országait és mindenütt prédikált, az emberek úgy érezték: egy új
apostol jelent meg a földön. Seregestül vonultak ki a fogadására,
virágokkal és lombos ágakkal borították be az utat, amerre elhaladt.
Prédikációit tíz fólió kötet őrzi. Szentírásmagyarázatai minden idők
tudósait lenyűgözik szakszerűségükkel. Egyszerű, pátosz nélküli stílusa
rendkívül modernnek hat ma is.Mindkét szerzetes előtt nyitva állt a
lehetőség, hogy egyik a szervita, másik a kapucinus renden belül
fontosnál fontosabb tisztségek sorát töltse be. Sarpi generális
prokurátor lett, ami rendjében a második legmagasabb hivatal volt,
Lőrincet pedig a Székesfehérvár melletti győzelem után (1601)
generálissá választották, később még négy alkalommal viselte a generális
definitor tisztségét. Mindezek ellenére Lőrinc alázatos szerzetes
maradt. Ha szükség volt rá, szívesen segített a konyhán, a mosogatásban
is. És minden külső tevékenysége mellett állandóan misztikus
szemlélődésben élt!Koruk veszedelmes körülményei mindkettőjükre
diplomáciai feladatokat is róttak. Sarpi gőgjének beteljesülését az a
perc hozta meg, amelyben Velence meghívta a köztársaság teológusának. A
pápa elleni gyűlölet úgy elvakította, hogy szövetségbe akarta tömöríteni
a pápa ellen az összes protestáns fejedelmet, és attól a gondolattól
sem riadt vissza, hogy általános háborút robbantson ki. Lőrinc a másik
táborhoz tartozott. A pápa, a császár, hercegek és városi tanácsok
bíztak rá nagyon kényes diplomáciai feladatokat. És Lőrinc nem bújt ki e
megbízatások elől. Számára ez is elsősorban apostolkodás volt,
beavatkozási lehetőség az általa annyira szeretett Egyház javára.
Szolgálatait egész Európa érdekében végezte, miként ezt a Székesfehérvár
melletti ütközetben félreérthetetlenül megmutatta. Amikor Miksa bajor
herceg, aki Lőrinc barátja volt, elismerését fejezte ki szolgálatai
miatt, melyek lehetővé tették a Katolikus Liga létrejöttét, ezt mondta:
,,Egész Németország, sőt, az egész kereszténység örök hálára van
kötelezve Lőrinc atya iránt!\\\\\\\\\\\\\\\'\\\\\\\\\\\\\\\'A pápaság
körüli viták következtében Lőrincnek összeütközésbe kellett kerülnie
Sarpival, aki nagyon szenvedélyesen vitázott. ,,A 17. században ő volt a
pápaság legveszedelmesebb irodalmi
ellenfele\\\\\\\\\\\\\\\'\\\\\\\\\\\\\\\' -- mondja H. Jedin
egyháztörténész. Utolsó csepp erejét is a pápaság elleni gyűlölet
kifejezésére használta. Öreg korában, amikor már kitört a harmincéves
háború, még kiadott egy támadó művet a pápaság ellen A trienti zsinat
története címmel. E vitában Lőrinc is szerepet kapott. De nem támadta
meg nyíltan Sarpit, ahogy ezt várhatnánk. A Velence és Róma között folyó
elkeseredett vitában Lőrinc a higgadt békeközvetítő szerepét vitte.
Amikor Velencében tartózkodott, szegény szerzetesi cellájában a
legmagasabb rangú vezetők keresték fel, hogy tanácsot kérjenek tőle.
Mikor azonban Layser, a drezdai udvari prédikátor megtámadta Lőrincet
prágai beszédei után, ő is tollat ragadott, hogy a nyilvános támadásra
megfeleljen. Két év alatt készült el a válasszal amelyet két fólió
kötetben írt meg, s benne pontos szentírási érveléssel Luther egész
tanítását megcáfolja. Kiadása mégis elmaradt, mert az ellenfél, akinek
szólt a válasz, meghalt.Egy mondata különösen is rávilágít, milyen lélek
élt Lőrincben. Mikor egy missziós útja alkalmával Miksa herceg
testőröket akart melléje adni, Lőrinc ezt mondta: ,,Nem ilyen
fegyverekkel kell megvédeni a hitünket, hanem a tanítók és prédikálók
szent életével és az üldözések türelmes elviselésével. Nem a kard, hanem
a meggyőzés nyeri meg a szíveket.\\\\\\\\\\\\\\\'\\\\\\\\\\\\\\\'
Azokban a hónapokban, amikor Lőrinc hosszasan prédikált német földön, az
óra nem vitát, hanem békítést követelt. Ezt a lelkületet már évekkel
korábban kialakította magában, amikor Rómában a zsidók között végzett
missziós munkát. Kísérője mondta: ,,Mivel nagyon szeretett testvéreinek
hívta a zsidókat, sikerült megnyitnia és fogékonnyá tennie a
szíveket.\\\\\\\\\\\\\\\'\\\\\\\\\\\\\\\'Békeszeretete tette alkalmassá
arra, hogy békét közvetítsen. Hadakozó felek többször fordultak hozzá,
hogy segítségével békét kössenek. Ilyen volt Párma és Mantua háborúja,
vagy a Savoyai-ház és Milánó közötti ellenségeskedés. Utoljára III.
Fülöp spanyol király előtt jelent meg, és apostoli bátorsággal ítélte el
a nápolyi alkirály zsarnokságát.Lőrinc Lisszabonban halt meg1619.
július 22-én. 1881-ben avatta szentté XIII. Leó pápa. A római
kalendáriumba 1959-ben vették fel az ünnepét, július 21-i dátummal.
Kommentáld!