Ökumenikus istentisztelet keretében ünnepelték meg január 21-én a magyar kultúra napját a Himnusz „szülőfalujában”, Szatmárcsekén. Az immár 25 éve minden évben megtartott imaalkalmon Szocska Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó és Fekete Károly református püspök hirdetett igét.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Tisza-menti szabolcsi kistelepüléseken keresztül Szatmárcseke felé haladva a folyó kanyargását utánozzák a falvakon átvezető utak. Megtalálva medrüket visznek a régmúlt felé. Oda, ahol önkéntes száműzetésben élt huszonegy éven át a reformkor költője, Kölcsey Ferenc. A költő Szatmárcsekére, ősei birtokára tért vissza gazdálkodni és alkotni, itt tisztázta le 1823. január 22-én a Himnusznak, nemzeti identitásunk egyik jelképének kéziratát.

Az ökumenikus imahetet is bevezető közös istentiszteleten Szocska Ábel a gyökerekről és az ősökről beszélt. Személyes emlékezésén túl a Biblia ritkán felhangzó igeszakaszát, Jézus nemzetségtábláját olvasta fel az ünneplőknek. Örömét fejezte ki, hogy a magyar kultúra napjának megünneplése egy ökumenikus istentiszteleten történik, mivel, mint mondta, aki emlékezik, nem feledkezhet meg a múlt nagyjairól. 

Szégyen nélkül, büszkén továbbadni és továbbvinni azt, amit őseink tettek, megéltek, a béke és a nehézségek idején egyaránt, nekünk is feladatunk – mondta a nyíregyházi apostoli kormányzó, aki a bibliai ősök közül a rendíthetetlen hitű Ábrahámot, a zsoltárokat ránk hagyó Dávidot, a templomépítő Salamont, az erőskezű uralkodót, Hiszkiját és az ősei hibáit jóvá tevő Joziját emelte ki.

Az ősök örökségének ismerete, megbecsülése elengedhetetlen a gyökértelenség elkerüléséhez – figyelmeztetett Szocska Ábel, majd felsorolta Szabolcs-Szatmár-Bereg megye néhány kiemelkedő személyiségét: Kölcsey Ferenc mellett megemlítette Móricz Zsigmondot, Vasvári Pált, Bessenyei Györgyöt és Benczúr Gyulát.

Fekete Károly református püspök a Himnuszról elmélkedve így fogalmazott: „Manapság oly sokszor méltatlan körülmények közt hangzik fel, leértékelődik, egy formálissá silányodó ünnepségen rosszkedvű zenehallgatássá fakul. Nem így itt, Szatmárcsekén, ahol végkicsengése új kezdetre sarkall bennünket.”

A Himnusz áldást kérő soraiból kiindulva a református püspök arról az Istenről beszélt, aki áldásával őriz, s mint védelmi rendszer kínálja magát nekünk. Fekete Károly hangsúlyozta: a beléptetőkamerák, őrző-védő rendszerek világában még mindig az Isten védelme a leghathatósabb dolog, s erre a védelemre szükségünk is van.

Isten úgy akar megáldani, hogy ránk ragyogtatja világosságát, a fényt, mely a káoszból rendet teremtett a világ kezdetén, s mely a félelemmel teli sötétséget, a mi belső sötétségünket is eloszlatja – folytatta a református püspök. – Az ember is próbál belevilágítani ebbe a világba, de sokszor kiderül, hogy a sötétség még nagyobb lesz az ember által, mint amilyen korábban volt. Azért van ez így, mert sokszor megfeledkezünk a bennünk lévő sötétségről, amit szeretnénk letagadni, elrejteni. Számtalanszor megbuktunk már a jó akarásában, a belső sötétségünk miatt. Mi akartunk világolni, fényeskedni, a jó üggyel álcázva magunkat ragyogni szerettünk volna, és fényeztük magunkat, de csak arra telt, hogy önmagunk reklámfényei maradjunk.

Az istentiszteletet követően Jánosi Zoltán, a Kölcsey Társaság elnöke adta át a Kölcsey-emlékplakettet, melyet idén Szörényi Levente zeneszerző, előadóművész és szövegíró kapott.

Az emlékplakettet annak ítéli a társaság elnökségi bizottsága, aki életművével a magyar kultúrát gazdagította, és az egyetemes kultúrába emelte azt. A korábbi évek díjazottjai Törőcsik Mari színésznő, Vári-Fábián László költő-műfordító, Sebestyén Márta népdalénekes, Jankovics Marcell filmrendező, Makovecz Imre építész és Csoóri Sándor költő voltak.

Az ünnepség a szatmárcsekei református temetőben folytatódott, ahol több kulturális szervezet, oktatási intézmény, politikus és közéleti személyiség mellett a mátészalkai Móricz Zsigmond Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola igazgatója is elhelyezte koszorúját Kölcsey Ferenc síremlékénél.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Polyákné Tóth Nóra

Magyar Kurír

Ökumenikus istentisztelet keretében ünnepelték meg január 21-én a magyar kultúra napját a Himnusz „szülőfalujában”, Szatmárcsekén. Az immár 25 éve minden évben megtartott imaalkalmon Szocska Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó és Fekete Károly református püspök hirdetett igét.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Tisza-menti szabolcsi kistelepüléseken keresztül Szatmárcseke felé haladva a folyó kanyargását utánozzák a falvakon átvezető utak. Megtalálva medrüket visznek a régmúlt felé. Oda, ahol önkéntes száműzetésben élt huszonegy éven át a reformkor költője, Kölcsey Ferenc. A költő Szatmárcsekére, ősei birtokára tért vissza gazdálkodni és alkotni, itt tisztázta le 1823. január 22-én a Himnusznak, nemzeti identitásunk egyik jelképének kéziratát.

Az ökumenikus imahetet is bevezető közös istentiszteleten Szocska Ábel a gyökerekről és az ősökről beszélt. Személyes emlékezésén túl a Biblia ritkán felhangzó igeszakaszát, Jézus nemzetségtábláját olvasta fel az ünneplőknek. Örömét fejezte ki, hogy a magyar kultúra napjának megünneplése egy ökumenikus istentiszteleten történik, mivel, mint mondta, aki emlékezik, nem feledkezhet meg a múlt nagyjairól. 

Szégyen nélkül, büszkén továbbadni és továbbvinni azt, amit őseink tettek, megéltek, a béke és a nehézségek idején egyaránt, nekünk is feladatunk – mondta a nyíregyházi apostoli kormányzó, aki a bibliai ősök közül a rendíthetetlen hitű Ábrahámot, a zsoltárokat ránk hagyó Dávidot, a templomépítő Salamont, az erőskezű uralkodót, Hiszkiját és az ősei hibáit jóvá tevő Joziját emelte ki.

Az ősök örökségének ismerete, megbecsülése elengedhetetlen a gyökértelenség elkerüléséhez – figyelmeztetett Szocska Ábel, majd felsorolta Szabolcs-Szatmár-Bereg megye néhány kiemelkedő személyiségét: Kölcsey Ferenc mellett megemlítette Móricz Zsigmondot, Vasvári Pált, Bessenyei Györgyöt és Benczúr Gyulát.

Fekete Károly református püspök a Himnuszról elmélkedve így fogalmazott: „Manapság oly sokszor méltatlan körülmények közt hangzik fel, leértékelődik, egy formálissá silányodó ünnepségen rosszkedvű zenehallgatássá fakul. Nem így itt, Szatmárcsekén, ahol végkicsengése új kezdetre sarkall bennünket.”

A Himnusz áldást kérő soraiból kiindulva a református püspök arról az Istenről beszélt, aki áldásával őriz, s mint védelmi rendszer kínálja magát nekünk. Fekete Károly hangsúlyozta: a beléptetőkamerák, őrző-védő rendszerek világában még mindig az Isten védelme a leghathatósabb dolog, s erre a védelemre szükségünk is van.

Isten úgy akar megáldani, hogy ránk ragyogtatja világosságát, a fényt, mely a káoszból rendet teremtett a világ kezdetén, s mely a félelemmel teli sötétséget, a mi belső sötétségünket is eloszlatja – folytatta a református püspök. – Az ember is próbál belevilágítani ebbe a világba, de sokszor kiderül, hogy a sötétség még nagyobb lesz az ember által, mint amilyen korábban volt. Azért van ez így, mert sokszor megfeledkezünk a bennünk lévő sötétségről, amit szeretnénk letagadni, elrejteni. Számtalanszor megbuktunk már a jó akarásában, a belső sötétségünk miatt. Mi akartunk világolni, fényeskedni, a jó üggyel álcázva magunkat ragyogni szerettünk volna, és fényeztük magunkat, de csak arra telt, hogy önmagunk reklámfényei maradjunk.

Az istentiszteletet követően Jánosi Zoltán, a Kölcsey Társaság elnöke adta át a Kölcsey-emlékplakettet, melyet idén Szörényi Levente zeneszerző, előadóművész és szövegíró kapott.

Az emlékplakettet annak ítéli a társaság elnökségi bizottsága, aki életművével a magyar kultúrát gazdagította, és az egyetemes kultúrába emelte azt. A korábbi évek díjazottjai Törőcsik Mari színésznő, Vári-Fábián László költő-műfordító, Sebestyén Márta népdalénekes, Jankovics Marcell filmrendező, Makovecz Imre építész és Csoóri Sándor költő voltak.

Az ünnepség a szatmárcsekei református temetőben folytatódott, ahol több kulturális szervezet, oktatási intézmény, politikus és közéleti személyiség mellett a mátészalkai Móricz Zsigmond Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola igazgatója is elhelyezte koszorúját Kölcsey Ferenc síremlékénél.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Polyákné Tóth Nóra

Magyar Kurír