Lelkipásztornak lenni annyit jelent, hogy a rátok bízott nyájjal együtt haladtok az Úr szavai szerint, aki rátok bízta őket – hangsúlyozta a pápa május 23-án délután a Szent Péter-bazilikában.

Szabadságunkat számos belső és külső körülmény veszélyezteti, amelyek gyakran eltávolodáshoz, frusztrációhoz, sőt, hitetlenséghez vezethetnek. Nem ez az, amit az Úr kíván, ez a sátánnak kedvező hozzállás, hogy elszigeteljen a keserűség, a bátortalanság, az elégedetlenség korlátai közé. Jézus, a Jó Pásztor nem aláz meg és nem hagy el a lelkiismeret-furdalás során: Jézus által az Atya gyengédsége jut el hozzánk, amely megvigasztal és új erőt ad – magyarázta Ferenc pápa az olasz főpásztoroknak.

Hozzátette, hogy lelkipásztornak lenni azzal jár, hogy mindennap hinni kell a kegyelem erejében, amely az Úrtól származik. Arra vagyunk hivatottak, hogy megvalósítsuk Isten akaratát, „álmát”, aki nem utasít el egyetlen embert és népet sem. Képesnek kell lennünk a szenvedők meghallgatására, és támogatnunk kell útjukon azokat, akik úgy érzik, hogy nem képesek az előrehaladásra. Terjesztenünk kell a reményt nagy figyelemmel és odaadással.

A Szentatya az olasz püspököket arra is emlékeztette, hogy szolgálatuk során szenteljenek nagy figyelmet papjaikra, nyitott szívvel forduljanak feléjük a szükség idején. Az egyházi szolgálat ugyanis a készségességben, az engedelmességben, a teljes odaadásban nyilvánul meg. Szeretni az Urat azt jelenti, hogy mindent embertársainknak adunk, ha kell, saját életünket is. Ez az, ami valóban megkülönbözteti a papi szolgálatot.

Ferenc pápa végül Szűz Máriához imádkozott azt kérve, hogy világosítsa meg a papságot és vezesse vissza az egyház ősi gyökereihez, amely egy imádkozó és bűnbánó közösség volt.

Fedezzük fel a szolgáló, testvéries és alázatos egyház szépségét. Szeretetközösségben, az igazság által építsük egyházunkat, hogy ezáltal Isten népévé válhassunk a Mennyek Országa felé haladva – így fohászkodott a Szentatya az olasz püspökökkel való találkozása során. 

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír