JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

A kötőjel

- Készen vagyok! - emelte fel vésőjét a kőfaragó.

Az ember, aki megrendelte a sírkövet, hosszasan szemügyre vette.

Látható volt rajta az apja képe, és alig néhány centiméternyi kötőjellel elválasztva a két dátum: l9l6-2ooo.

- Nem tudom, hogyan magyarázzam meg - rázta a fejét - de számomra ez olyan kevésnek tűnik. Tudja, az apám egy tartalmas, hosszú, kalandokkal teli életet élt. Szeretném, ha a sírkövén valahogy megjelnne a gyermekkora, a természet zöldjével és az állatokkal teli vidéki birtok, ahol élt, a fáradságos munkája, a bő termés adta megelégedettsége,a nyári viharok és a szárazság miatti aggodalma...

Aztán a háború: besorozták, megsebesült, megmenekült a hadifogságból, találkozott anyámmal...

A gyermekei, akik megszülettek, felnőttek, megházasodtak. Az unokák: ... egyik a másik után született. Aztán a csendes öregkora, a betegsége.

És igen, az érzelmei is: a szeretete, lelkesedése, szenvdélyessége, a munkával telt hosszú napok, a vágyai, aggodalmai, örömei....

A kőfaragó figyelmesen végighallgatta őt, majd megragadta vésőjét, és kalapácsát, négy gyor ütéssel kb. fél centiméterrel meghosszabbitotta a születés és a halál dátuma közötti kötőjelet.

- Igy megfelel? - fordult a férfi felé.

Az életünk nem lehet csak két dátum közötti kötőjel.

Öleld át életed minden egyes pillanatát. Most!

Mert az élet: mindened, amid van.

(Bruno Ferrero)

Címkék: