JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD hírei

A KESERŰ POHÁR - REMÉNYIK SÁNDOR VERSE

A keserű pohár Reményik Sándor verse

Ó, nem voltam türelmes szenvedő.
Testem a szenvedéshez nem szokott.
Az élet nem edzett, csak puhított.

S hogy megjelent a keserű pohár,
S felém libegett titokzatosan,
Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál:
Megragadtam vadul a poharat
S falhoz vágtam. Ezer darabra ment.
De rögtön csorbítatlan megjelent.

S szólt másodszor is a sötét pohár:
Ím itt vagyok, hogy te is kiigyál.
És igazság ez: szenvednek sokan,
S a Te részed még mindíg hátra van.
S most kiiszod, ha akarod, ha nem.

Dühöngve vágtam közbe: nem!
Nem sóhajtok: "Múljék el, ha lehet" -
S fölvetettem daccal a fejemet.
Nagyot reccsent a csend -
S a makacs pohár újra falnak ment.
Ezer darabra ment.

De jaj, mert harmadszor is megjelent.
S akkor tudtam, hogy dühöm hasztalan,
Enyém, sajátom e sötét pohár -
És ki kell ürítenem poharam.
Az ajkam kinyílt félig-öntudatlan,
A karom kinyílt félig-akaratlan,
S felmérve csillagszabta sorsomat,
Fogtam s lassan fenékig ürítettem
A poharat.

1934 szeptember 26

Reményik Sándor gyönyörű versében az ember életfeladatába foglalt megpróbáltatásokról esik szó. Ilyen sorsba foglalt szenvedtető próbák kötelezően megvannak minden ember életében. Szellemi szempontból szükségszerűek, mert ezek a leghatékonyabb lélekfejlesztő, lélekcsiszoló eszközök az élet folyamán. Az emberi ego lázadozik ellenük, menekülne és kibúvókat keres, sír, panaszkodik, elégedetlenkedik, de a sorsába előre beírt feladatot nem kerülheti el. Vagy alázatosan elfogadja és erőt kér imáival az elviselésre, vagy előbb dühöngve, majd kétségbe esve kénytelen beismerni, hogy tetszik-nem tetszik, el kell viselje és végig szenvedi a megpróbáltatást isteni erősegítség nélkül. TE melyiket választod?

Címkék: