JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD hírei

A jezsuiták hálaadása: Te Deum a római Il Gesù-templomban Ferenc pápával

Szeptember 27-én, szombaton délután Rómában az Il Gesù-templomban a jezsuiták Ferenc pápával ünnepélyes vesperás keretében hálát adtak Istennek a rend visszaállításának kétszáz éves évfordulója alkalmából – tudósított a Vatikáni Rádió.

Jézus Társasága az idén emlékezik arra, hogy VII. Piusz pápa 200 évvel ezelőtt, 1814. augusztus 7-én visszaállította az 1773-ban XIV. Kelemen pápa által feloszlatott rendet.

VII. Piusz „Sollicitudo omnium ecclesiarum” kezdetű bullája 1814. augusztus 7-én a harmadik, utolsó állomás volt a jezsuita rend helyreállításának folyamatában: a bulla visszavonta XIV. Kelemen 1773-as feloszlató rendelkezését.

A szombati vesperás elején részleteket olvastak fel P. Jan Roothaannak (1785-1853), a 21. jezsuita generálisnak az egész Jézus Társaságához intézett leveléből, amelyben a rendfőnök a rend visszaállítása után arról írt, mit nyújt tagjainak a Társaság, és mit kíván a jezsuitáktól Jézus Társasága szeretete. A levél Szent Ignác lelkigyakorlataira és a rendalkotmányra hivatkozik, amikor az ignáci szellem, lelkiség lényegét kiemelve buzdítja a végleg visszaállított Társaság tagjait.

A levélrészletek felolvasása után a kommentátor ezt mondta: „Krisztus zászlaja, a kereszt zászlaja alatt egyetlen menetet alkotunk minden földrajzi, társadalmi, kulturális és egzisztenciális területről összegyűlve, elődeink nyomán haladunk ad maiorem Dei gloriam.” Ezután az egyetemes Társaság jelképeként – a földrészek és a központi Kúria képviselői – hét kis lámpást helyeztek el Szent Ignác és az első társak által kedvelt Madonna della Strada, az Úti Boldogasszony kegyképe előtt. A mai jezsuiták is Mária oltalmába helyezték evangéliumi szolgálatukat.

Az evangélium felolvasása után Ferenc pápa homíliát mondott.

„Kedves Testvéreim és Barátaim! Jézus Társasága nehéz idők élt át – üldöztetést. Lorenzo Ricci generálissága alatt az egyház ellenségei elérték azt, hogy elődöm, XIV. Kelemen eltörölte a rendet. Ma a visszaállításra emlékezünk: arra vagyunk hivatva, hogy felidézzük a kapott jótéteményeket és a különleges adományokat.”

A megpróbáltatások és üldöztetések idején, a kételyek és szenvedések közepette nem könnyű előrehaladni a kijelölt úton. „Olvasva P. Ricci leveleit, egy dolog nagyon meglepett: a zaklatások idején képes volt túllépni e nehézségeken, és a jezsuitáknak a Társaság igazi lelkiségéből fakadó szemléletet nyújtotta, megerősítve őket hivatásukban és küldetésükben.” P. Ricci a zaklatások idején nem vesztegette idejét a panaszkodásra, hanem a Társaság hivatásának teljesítését tartotta szem előtt. A Társaság megélte a megaláztatást a megalázott Krisztussal, és engedelmeskedett. Igyekezett megkülönböztetni Isten akaratát. Csak a megkülönböztetés szabadít meg bennünket a szív „elnyomásától” aminek okai: egoizmus, világiasság, a távlatok elvesztése. A megkülönböztetést tiszta szándékkal, egyszerű szemmel kell végezni. P. Ricci a zűrzavar és eltévelyedés idején a jezsuiták bűnéről kezdett beszélni. Ha magunkba tekintünk és elismerjük magunkat bűnösnek, elkerüljük azt, hogy áldozatnak tekintsük magunkat a gyilkos előtt. Ha valóban bűnösnek ismerjük el magunkat, akkor a helyes magatartást tanúsítjuk, hogy vigasztalásban részesüljünk.

Ferenc pápa ezután röviden áttekintette a Társaság feloszlatása felé vezető út állomásait, attól kezdve, hogy Pombal lerombolta a portugál provinciát 1759-ben, a francia és spanyol jezsuiták kiűzésén át XIV. Kelemen pápa 1773-as Dominus ac Redemptor kezdetű brévéjéig. „Ricci generális számára egy dolog volt fontos: a Társaság a végsőkig maradjon hűséges ahhoz a célkitűzéshez, amelyért [Szent Ignác] alapította: Isten nagyobb dicsőségére és a lelkek üdvösségére. Azt akarta, hogy a rend tagjai elevenen tartsák a szeretet, az egység, az engedelmesség, az evangéliumi egyszerűség és az Istennel való igazi barátság szellemét. Ezeken kívül minden csak világiasság. Isten nagyobb dicsőségének lángja ma is átjár bennünket, ez a belső tűz megnöveszt, és egyben le is kicsinyít bennünket.”

Emlékezzünk történetükre: a Társaságnak „megadatott a kegyelem, hogy ne csak higgyen az Úrban, hanem szenvedjen is érte” (Fil 1,29). A jezsuiták hajója hánykódott a hullámokon – ma Péter hajójával is ez történhet. Az éjszaka és a sötétség hatalmai mindig közel vannak, nehéz az evezés. A Társaságot visszaállító VII. Pius (Sollicitudo omnium ecclesiarum) szerint a jezsuitáknak „tapasztalt és erős evezősöknek” kell lenniük. „Evezzetek tehát! Evezzetek, legyetek erősek még ellenszélben is! Evezzünk együtt az Egyház szolgálatában! De miközben evezünk – amint a pápa is Péter bárkájában evez – imádkoznunk kell, fohászkodnunk: Urunk, ments meg minket! A Társaságot alapítója misszionáriusnak szánta és az Apostoli Szentszék rendelkezésére bocsátotta, hogy „a kereszt zászlaja alatt az Úrnak és földi helytartójának szolgáljon”. Apostoli tevékenysége a prédikáció, a tanítás, a lelki szolgálatok, a tudományos kutatás, szociális apostolkodás, missziók, a szegények, szenvedők és menekültek gondozása. Ma a Társaság okosan és tevékenyen szembenéz a menekültek tragikus problémájával.”

Ferenc pápa zárásul idézte VI. Pál jezsuitákhoz intézett szavait: ”Bárhol van az Egyház, még a legnehezebb terepeken is, az ideológiák kereszteződésénél, a társadalmi küzdelmekben, ahol ütközés volt, van az ember égető szükségletei és az örök Evangélium között, ott voltak, ott vannak a jezsuiták.”

Majd a Rómában élő, dolgozó és tanuló mintegy félezer jezsuita Ferenc pápa jelenlétében megújította szerzetesi fogadalmát.

Ezt a mozzanatot P. Adolfo Nicolás generális így vezette be: „Szentatya, amikor az első társak a születő Társaságot bemutatták tiszteletreméltó elődeidnek, III. Pálnak és III. Gyulának, biztosak voltak abban, hogy Istent és az Egyházat szolgálják a római pápának engedelmeskedve. Ezt a választást az Apostoli Szék iránti nagyobb engedelmesség szelleme és akaratuk nagyobb megtagadása, valamint a Szentlélek biztosabb vezetése sugallta. Mi ma, emlékezve testvéreinknek erre az elkötelezettségére, és hálát adva az Isteni Gondviselésnek a Társaság 200 évvel ezelőtti visszaállításáért, meg akarjuk újítani előtted, Szentatyánk, Ferenc pápa elkötelezettségünket, hogy Istenért harcolunk a kereszt zászlaja alatt.”

A fogadalomújítás után elénekelték a Sume et suscipe ignáci imát, majd Ferenc pápa átnyújtotta a generális atyának az evangéliumos könyvet annak jeléül, hogy a Társaságnak küldetése van az evangelizálásra: az üdvösség igéjével kell lángra lobbantsa a világot.

A Szentatya így vezette be a könyörgéseket: „az Úr irgalmasságában visszaállította Jézus Társaságát, hogy Krisztus küldetésének szolgálatában legyen, ezért most kérjük segítségét, hogy mindannyian hűségesen teljesítsük azt a munkát, amelyre meghívattunk.” Ezután különböző nyelveken könyörgések következtek, majd a jelenlevők – a pápa felszólítására elénekelték a Miatyánkot latinul.

Ezt követően Ferenc pápa így könyörgött: „Istenünk, aki megígérted [Szent Ignácnak], hogy kegyes leszel e kicsiny Társasághoz, fordítsd kegyes tekintetedet valamennyiünkre, akik ma örömmel megújítjuk szándékunkat, hogy neked szolgáljunk, és hallgasd meg könyörgésünket. Krisztus, a te Fiad és a mi Urunk által.”

P. Adolfo Nicolás generális köszönetet mondott a Szentatyának, majd felhangzott a Te Deum éneke. „Könyörögjünk! Irgalmas és örök Istenünk, aki megújítod ezt a kis Társaságot lelki és emberi ajándékaiddal: növeld tagjaiban a bölcsesség szellemét, hogy mindig egyesülve Fiaddal, hűséges munkásai legyenek szőlődnek, neved nagyobb dicsőségére. Krisztus, a mi Urunk által” – szólt a Szentatya záró imádsága. Az ünnepélyes hálaadó vesperás Ferenc pápa apostoli áldásával zárult.