Pákozdi István, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára rámutat: még az apróbb részletekre is kiterjedő figyelemmel keletkeznek ezek a legfőbb péteri üzenetek, hiszen az enciklika, a bulla, a motu proprio, az apostoli levél, vagy buzdítás – mind egy-egy jogi megjelenési, megjelölési forma, ami önmagában iránymutató és beszédes. A hit kapuja például motu proprióként jelent meg, és hasonlít II. János Pál pápának az 1983. január 6-án kiadott Aperite portas redemptori kezdetű apostoli bullájára, amely az 1950-es szentévet hirdette meg; vagy az 1994. november 10-én napvilágot látott Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levélre, amelyet a 2000. év jubileumának előkészítéséül írt a Szentatya. 

Az elnevezés – mutat rá Pákozdi István – Szent Pál apostol első (legrövidebb) missziós útjához vezet vissza bennünket. A sok kaland és megpróbáltatás után Pál és Barnabás visszatérnek kiindulási pontjukhoz, a szíriai Antióchiába, ahol „egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogyan nyitotta meg a hit kapuját a pogányoknak…” (Ap Csel 14,27). 

Ez a népek apostolának képe, aki saját szemével látta, hogyan nyílik meg ez a kapu már nem csak Izrael kiválasztott fiai számára, hanem a pogányok, azaz minden ember előtt is. A pápa levele ide, az ősegyház e tapasztalatához nyúl vissza, amikor korunk számára a hit fontosságáról beszél. „Belépni ezen a kapun annyit jelent, hogy életre szólóan útra kelünk…” (1. pont). 

A levél utal arra a pápa ama tudatos szándékára, amelyet pápasága kezdetétől hangsúlyoz: „újra föl kell fedeznünk a hit útját, hogy egyre világosabban meg tudjuk mutatni a Krisztussal való találkozás örömét és mindig megújuló életerejét” (2. pont). Az apostoli levél nyilvánvalóvá teszi, hogy a történelemben nem ez az első hit éve: VI. Pál pápa 1967-ben is meghirdetett egyet, amelynek végén közzétette híres Credóját, az Isten népének hitvallását. Most az ötven éve elkezdődött II. Vatikáni Zsinat és a húsz éve kiadott katekizmus adott okot újra a hit évének meghirdetésére, valamint az ősszel kezdődő püspöki szinódus, amely az új evangelizációval fog foglalkozni.

Miután az egyház korábbi gyakorlatából kinőve már nem stációs vagy keresztjáró napokat hirdet, hanem bizonyos világnapokat tart (például január elsején a béke világnapját, húsvét negyedik vasárnapján a hivatások világnapját), egyre gyakoribb a tematikus évek meghirdetésének a gyakorlata is. A hit éve újra a megtérés, a megújulás útja (vö. 6. pont), Szent Ágostont idézve: „a hit erősíti meg a hívőket” (7. pont). A hit aktusának számos területét érinti a pápa: a megismerését (katekézis), a megvallást, a terjesztését (misszió), az ünneplését (liturgia). 

A Szentatya ajánlja a katekizmusban való elmélyülést is, annak tanulását, életre váltását. Mint írja: hitünk történelme az életszentség és a bűn szakadékainak kifürkészhetetlen mélységeit állítja elénk, aminek tapasztalataiból okulhatunk (13. pont). Mária, az apostolok és a vértanúk hitében kívánunk megerősödni és ezt a hitet a szeretetben tettekre váltani (13-14. pont). A pápa levél bizonyos abban, hogy „az idők jeleire figyelve a hit arra kötelez mindannyiunkat, hogy a Föltámadott Úr eleven jeleivé váljunk a világban” (15. pont). „A kegyelem ezen idejét” a pápa Isten Anyjára bízza, akit „boldognak mondunk, mert hitt” (Lk 1,45).

A Szentatya üzenetét a Hittani Kongregáció javaslatai egészítik ki, amelyek lelkipásztori útmutatást adnak a hit évének előkészítéséhez, átéléséhez, méltó megünnepléséhez. Különleges módon ajánlja a Lumen gentium, a Dei verbum dogmatikus, a Sacrosanctum Concilium liturgikus és a Gaudium et spes lelkipásztori konstitúciók újraolvasását. Hangsúlyozza a „szakítás és törés hermeneutikájával” szemben a folytonos megújulás, a folytonosság hermeneutikáját, ami különleges módon is XVI. Benedek pápa szívügye. 

A konkrét javaslatokat négy szinten fogalmazza meg a dokumentum. Az egyetemes egyház szintjén (római és szentföldi zarándoklatok, Ifjúsági Világtalálkozó, ökumenikus kezdeményezések), a püspöki konferenciák szintjén (a zsinati dokumentumok és a katekizmus új kiadása, a telekommunikáció felhasználása, a szentek tanúságtételei, hitvédő anyagok készítése és terjesztése), egyházmegyei szinten (hitvallás a székesegyházakban, püspöki körlevél, megerősített hitoktatás, bűnbánati liturgiák, párbeszéd a nem-hívőkkel) és végül plébániai, közösségi szinten (az apostoli levél feldolgozása, beszédsorozatok tartása, népmisszió, kis közösségekben való hívő tanúságtétel, a szerzetesek és a lelkiségi mozgalmak aktivitása).

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír