Szent Atanáz püspöknek az arianizmus ellen mondott szónoklataiból

(Oratio 2, 78. 79: PG 26, 311. 314)

A Bölcsesség képmása és hasonlósága benne van a teremtményekben

 Mivel a Bölcsesség teremtett képmása megvan bennünk és minden teremtményben is, ezért az igazi és teremtő Bölcsesség méltán vallja magáénak mindazt, ami képmására van teremtve, amikor így szól: Műveibe teremtett engem az Úr (vö. Péld 8, 22). Mert hiszen mindazt, amiben megnyilatkozik a bennünk levő bölcsesség, azt az Úr sajátjának tekinti.
     Ezért, aki teremtve van, az nem maga a Teremtő, de ő a létezőkbe beleteremtett képmása miatt úgy beszél már róla, mint önmagáról. Az Úr ezért mondta ezt is: Aki befogad titeket, engem fogad be (Mt 10, 40), mivel képmása bennünk van. Így, bár ő nem sorolható a teremtmények közé, mégis, mivel képmása és hasonlósága benne van a teremtményekben, mintegy magáról mondja: Alkotó munkája elején műveibe teremtett engem az Úr (vö. Péld 8, 22).
     Továbbá a bölcsesség képmása azért van benne a teremtményekben, hogy a világ felismerje belőlük Alkotóját, az Igét, és az Ige által az Atyát. Ez pedig kétségtelenül megegyezik Pál e tanításával: Ami megtudható az Istenről, az világos előttük, maga az Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk (Róm 1, 19). Tehát az Ige természete szerint semmiképpen sem teremtmény, ez a szentírási hely pedig arról a bölcsességről szól, amely valójában bennünk van, és amiről most beszélünk.
     Ha pedig valaki ezt nem akarná elhinni, az adjon választ arra a kérdésre, hogy a teremtett dolgokban van-e valami bölcsesség, vagy nincs. Ha azt mondaná, hogy nincs, akkor az Apostol miért panaszkodik, hogy Isten bölcsességében a világ a bölcsesség által nem ismerte fel Istent? (1 Kor 1, 21) Vagy ha egyáltalán nincs semmi bölcsesség, akkor a Szentírás miért említi a bölcs emberek egész seregét, mondván: A bölcs ember fél, és kerüli a rosszat (Péld 14, 16); és házat bölcsességgel lehet építeni? (Péld 24, 3)
     A Prédikátor hasonlóan mondja: A bölcsesség földeríti az ember arcát (Préd 8, 1). A meggondolatlanul beszélőket pedig így feddi meg: Ne mondd: Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak. Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel (Préd 7, 10).
     Ha pedig a teremtett dolgokban benne van a bölcsesség, amint ezt Sirák fia is tanúsítja: Az Úr kiárasztotta a bölcsességet minden művére. Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik (Sir 1, 10), akkor ez a kiáradás egyáltalán nem az önmagában létező és egyetlen Bölcsességre vonatkozik, hanem a világban kifejezésre jutott bölcsességről van szó. Ekkor viszont miért látszanék hihetetlennek, hogy maga a teremtő és igazi Bölcsesség – akinek a képmása és hasonlatossága az a bölcsesség és tudás, amely a világra kiáradt – mintegy önmagáról mondja: Műveibe teremtett engem az Úr? (Vö. Péld 8, 22) A világban levő bölcsesség ugyanis nem a teremtő Bölcsesség, hanem az alkotásokba beleteremtett bölcsesség, és ezért: Isten dicsőségét az egek hirdetik, kezének művéről vall a mennybolt (Zsolt 18, 2).

VÁLASZOS ÉNEK

Bölcs 7, 22. 23; 1 Kor 2, 10

A bölcsességben Lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, a jót kedveli, akadályt nem ismer, * Mindenható, mindent lát, és áthatja a szellemet.

A Lélek mindent átlát, még Isten mélységeit is. * Mindenható, mindent lát, és áthatja a szellemet.