A békés lelkű Piroska-Eiréné, Szent László király leánya Január 14-én Sághy Marianne, a CEU oktatója tartott előadást az isztambuli Magyar Intézetben Piroskáról, Szent László leányáról, akit szentként tisztel a görögkatolikus egyház, majd ezt követően Bulai Anton OFM magyar nyelvű szentmisét mutatott be a magyar királyi házból származó császárné emlékére.

Az Hagia Sophia egy aranymozaikja Eiréné császárnét ábrázolja férje, II. Komnénosz János császár és fia, Alexiosz trónörökös között, amint bőkezű adományt nyújtanak át az Isteni Bölcsességnek: a Szűz Mária ölében ülő Jézusnak. Eiréné császárné a „mi Piroskánk”: Szent László magyar király lánya, akiből a Bizánci Birodalom legtiszteltebb császárnéja lett. Kevesen tudják azonban, milyen mély volt Mária-tisztelete, és milyen csodálatos templom-, kolostor- és kórházkomplexumot építtetett, amely ma is áll.

Piroska „Mária országából” érkezett „Mária városába”; 1105-ben kötött házasságot Komnénosz Jánossal. A trónörökös feleségeként a bizánci császárnék kedvelt nevét, Eiréné (Béke) vette fel. Szelíd, jóindulatú, békés lelkű asszony volt: „Hogyan tudná valaki elbeszélni erényei többi fajtáját és bájainak raját, lelkületének szelídségét, nyugalmát, alázatosságát, mindenkivel való együttérzését, jóságát, kedvességét, nyájasságát, haragnélküliségét, hogy soha senkivel szemben nem volt indulatos, bántalmazó, gyalázkodó” – írta róla névtelen bizánci életrajzírója.

De Eiréné nem egyszerűen szép női név volt Bizáncban, hanem teológiai fogalom, amely Isten attribútumaira: Béke (Eiréné), Bölcsesség (Sophia), Hatalom (Dünamisz) utalt – ezeknek szentelte a 4. században Nagy Konstantin új fővárosa három főtemplomát.

János és Piroska frigyéből nyolc gyermek született. János 1118-ban lett császár, Piroska-Eiréné 1130 körül alapította a Mindenek felett uralkodó Krisztus (Pantokrator) templomegyüttest (ma: Zeyrek Camii), Konstantinápoly legnagyobb vallásos alapítványát, amely három templomot: Mindenható Krisztus, Könyörületes Istenanya (Métér Eleusza) és Szent Mihály-templom, valamint két szerzetesi kolostort, idősotthont, kórházat, rokkantmenhelyet és árvaházat foglalt magában: „Létrehozta az alapoktól kezdve a Mindenható Krisztus a mi Istenünk és Megváltónk nevével megtisztelt császári monostort, megépítve az ebben látható gyönyörű templomokat, kórházakat, aggok házát, amelyek szépség, fekvés és egyéb felszerelés tekintetében az összes korábban létesítettel és újakkal szemben elviszik a pálmát. Mindezekben nagy mértékben részt vett, és ezeknek az épületeknek módszereit és méretarányait kitűnően méretezve, megfelelően és hozzáértően szabta meg.” A Pantokrator-monostor alapítólevele (tüpikon) és a felavatására írt költemény egyaránt kiemeli, hogy az épületegyüttes a császárné alapítványa, melynek megtervezésében aktívan közreműködött. Templom, császári mauzóleum, kolostor, kórház, szegénykonyha, árvaház, menhely: a keresztény jámborságnak aligha ismert ennél tökéletesebb kifejezése. Piroska-Eiréné úgy biztosította saját és családja túlvilági üdvösségét, hogy másokon segített.

Az Aranyszarv-öböl fölötti hegyen 25 hektáron fekvő kolostorral Piroska „e nagy városnak gyönyörködtető szépséget emelt.” A Pantokrator-monostor az üdvösség és az egészség monumentális és zseniális ötvözete volt. A Mindenható Istenhez testi egészségünk és lelki üdvösségünk miatt fohászkodunk: az épületegyüttes kőbe faragta ezeket az imákat. A templom kincseit ma jórészt a velencei Szent Márk-bazilikában láthatjuk (Pala d’oro, Szent Mihály-aranyikonok, márványoszlopok). A Pantokrator intézményrendszere nemcsak építészetileg egyedülálló, hanem szemléletében messze megelőzve korát a 21. századi gyógyítást előlegezi meg.

Amikor belépett a kolostor szerzetesnői közé, a Xéné (Idegen) nevet vette fel. A név nem idegen származására utal, hanem a keresztény hit alapvető teológiai tanítására: a keresztények idegenek a földön, mert ők a mennyei haza gyermekei, és oda vágyódnak vissza: „Az építtető Xéné császárnét, aki reád, Ige, az idegenre vágyódott és idegennek mutatkozott az egész világgal és minden látszatával szemben, és akit már régen elköltöztettél, sorold be a szentek karába.”

Az ortodox és a görögkatolikus egyház augusztus 13-án ünnepli Piroska-Eirénét. A szentéletű császárné a családjában és a közéletben egyaránt helytálló szelíd és okos asszony példaképe, aki a keresztény lelkiség, az egészségügy, a szegénygondozás, a szociális gondolkodás és az egyetemes művészet számára hihetetlen gazdagságú örökséget hagyott. Lelkisége azonban az Árpád-házi szent királylányokra hatott a legjobban; Piroska öröksége rokonában, Szent Erzsébetben nyilvánul meg a latin egyházban.

Fotó: Wikipédia

Sághy Marianne/Magyar Kurír